A Csarna-völgy felülnézetből - A híres elmosott kisvasúton, és azon túl
Idén húsvétkor újra találkozni tudott a nagy (jelen esetben óriás) családunk, amely során Kemencén szálltunk meg. Ennek a négy napos kalandnak kötelező eleme a kirándulás, amelyet most először én találtam ki és én vezettem a 20-30 fős társaságot is - ami nagy élmény volt a számomra, mert eddig maximum négy fővel volt dolgom. A Csarna-patak adta magát, a térképet böngészgetve pedig kitaláltunk egy remek útvonalat, amelyben van hegygerinc, várrom, patakátkelések és szintek is.
A beszámolót a hely történetével kezdeném. A Börzsöny északi részén terül el a Csarna- vagy más néven Fekete-völgy. Ez az ország legnagyobb fokozottan védett, háborítatlan területe. Emiatt számos ritka faj is él itt: vadmacska, hiúz, foltos szalamandra (amivel az első napunkon találkoztunk is), kövi rák, havasi varázslófű, hegyi szirtipáfrány, stb. Az 1913-ban a patak árterében épült erdészeti kisvasutat főleg faanyag és erdei munkások szállítására használták, majd 1957 és 1969 között bezárták. A patak többször is kiáradt, a legfontosabbak 1995-ben és 1999-ben történtek, amelyek során a hidakat, a töltést és olykor a síneket is elmosta, tehát a pálya tönkrement - a mai napig ezért is vannak a roncsok olykor a patakban, vagy mellette. 2017-18 táján a terület kezelője engedély iránti kérelmet nyújtott be kisvasút építésre és az ezzel kapcsolatos beruházásra - itt fontos megjegyezni, hogy ezen a területen nincsenek utak, így azokat is ki kellett volna építeni. Ez hatalmas visszhangot váltott ki, a WWF aláírást is gyűjtött ellene, amelyet több mint 72.000 ember írt alá. Végül az agrárminiszter elutasította a kérelmet, és így ez a csodálatos, nagyjából 1000 hektáros terület megmenekült.
Most, hogy képet kaptunk a hely múltjáról, nézzük is a kirándulásunkat!
Utunk a Feketevölgy Panziónál kezdődik. Idáig lehet autóval bejutni az erdőbe, amelynek útvonalát a településen táblák is jelzik. Továbbá idáig közlekedik a jelenlegi kisvasút, amely Kemencéről indulva nagyjából 25 perc alatt teszi meg a 4 km-es távot. Fontos információ lehet, hogy mivel völgyben vagyunk, itt nincs térerő.
A panzió előtti parkolóból indulunk a piros négyzet jelzés mentén - sokáig a zöld T is vele halad, de ne azt kövessük. Nagyjából 2 km után egy útelágazáshoz érünk, ahol mi balra megyünk tovább, a piros csíkos jelzésen. Körülbelül 1,6 km után megérkezünk az első állomásunkhoz: a Jancsi-hegyre (571 m). A csúcs előtt két nagyobb tisztás is van, amelyekről nagyon szép, 360 fokos panoráma tárul a szemünk elé. Láthatjuk Kemencét, sőt a Csóványosi Kilátót is. Ekkor pont a panzióval vagyunk egy vonalban, csak 271 méterrel magasabban.
A piknik után a csapatunk egyik fele itt visszafordult, de a többség tovább tartott velünk a hegygerincen, ahol továbbra is a piros csíkos jelzéseket követtük. Talpunk alatt a terep sziklás lett, több nagyobb szikla mellett, vagy között is elhaladtunk. Olykor a sziklák között, olykor pedig a fűben egyre több és több virágra lettünk figyelmesek. A fehér és lilás színű odvas keltikék nagyon sokáig szegélyezték az ösvényünket.
1-2 km-rel később, egy nagyobb kaptató után, megérkezünk a Holló-kőhöz (685 m). A panoráma itt még szebb, hiszen nem csak a hatalmas sziklára tudunk felmászni, hanem a távolban a Börzsöny vonulatai, zöldellő fái mind meseszépen tárulnak elénk, sőt, még a völgy egészére is ráláthatunk.
A pihenő után továbbra is a sziklás és a virágos terep váltogatta egymást. Egy erősebb lejtő után elágazáshoz jutunk, ahol tovább szembe, egyenesen haladhatunk a Vár bércre, immár a piros kereszttel kiegészülve. A csapat többsége nem akart felmenni a várromhoz a rövid, de meredek kaptatón, így ők balra indultak tovább a jelöletlen erdészúton, s kicsit odébb találkoztunk újra.
A Salgóvár (715 m) mára már csak egy kő rom. Az 13. században épült vár romjait körbenőtte a növényzet, de a maradványok tetejéről pazar a kilátás. Történetéről sokat (még) nem tudunk, 1419-37 között hamispénz-verés miatt Luxemburgi Zsigmond király parancsára lerombolták.
A megállót egy kellemes lejtmenet követte a mi kis hét fős csapatunknak, amely során sokszor vidáman, kacagva, kocogva haladtunk lefelé. Összetalálkoztunk a csapat másik felével, majd a piros kereszt jelzést követve haladtunk egy erdészeti úton a fák között. Egyszer csak felbukkan a kék turistaút, amelyre egy bal kanyarral át is térünk: ez már a panzióig kísér.
Kanyargós, közepesen széles erdészeti úton haladunk tovább, folyamatosan ereszkedve. Egy nagyobb, fátlan tisztás mellett is elhaladunk, majd kicsivel később jobbunkon kiszáradt patakmeder figyel minket, amelyet egy idő után a Pintér-, majd a Kuruc-patak vált fel. Utóbbi mellett sétálunk egy keveset, amikor megérkezünk a Hamuházhoz.
A Hamuház (387 m) egykoron a favágók szálláshelye, és egyben a vasút megállóhelye is volt. Nevét a hamuzsír készítéséről kapta, amely az üveggyártás elengedhetetlen része volt a 18.-19. században. Ehhez óriási famennyiséget kellett kitermelni. A ház ma múzeum, de ottlétünkkor zárva volt, így nem tudtuk megtekinteni. Egyfajta csomópontként is szolgál: a kék kereszten haladva a Nagy-Hideg-hegyre juthatunk fel.
Innen jön az újabb kaland. A Feketevölgy Panzió 2,5-3 kilométerre van csupán, de ezt az utat végig a patak mentén tesszük meg. Mint azt feljebb írtam, a víz itt nagy úr: négyszer-ötször kelünk át felette, ebből a második átkelés a legnehezebb. A víz mentén itt is sokszor odvas és ujjas keltikéket láthatunk. A régi síneket hol a patak mellett, hol felette, hol benne, hol lebegve, hol elhajolva, hol a patakba fordulva találjuk. Itt sétálva elkapja az embert a gondolat, hogy "bizony a természet nagy erő". Hisz itt, az emberi munkát a természet felül írta, bemutatva, hogy mi csak kis porszemek vagyunk az ő gépezetében.
500 méterre a panzió előtt található a Fekete-kút, amelyből egykoron finom víz csordogált, bár ottjártunkkor épp úgy nézett ki, mint ami már nagyon régen látott vizet.
Az elhagyott sínek után, ahol a patak mentén már nincs ösvény, a türelmesek foltos szalamandrát is láthatnak, akár a vízben, vagy a vízparton. Én mellette, az avarban sétálva találkoztam eggyel, teljesen véletlen. Csak az avar zörgésére lettem figyelmes, és amikor odanéztem meglepődve láttam, hogy ez bizony nem egy gyík lesz, mint ahogy arra számítottam. Védett állat, vigyázzunk rá!
A felújított panzióban a személyzet kedves és segítőkész, svédasztalos reggeli és vacsora várja az itt üdülőket. Egy központi részből áll az épület, amely a társalgó s étkező, és e felett az emeleten vannak a szobák. Az ajtó hangszigetel, de azért a mi óriás létszámunk hangjait lehetett hallani, amely alvás közben zavaró lehet.
Útvonal: Feketevölgy Panzió -> Jancsi-hegy -> Holló-kő -> Kövirózsás -> Salgóvár -> Hamuház -> Feketevölgy Panzió
Km: 14,16 km
Szint: +1045 m; -840 m
Mozgás idő: 4:02
Egész idő: 4:57