November egyik szombatján hatan vágtunk neki egy rövid, de sok szintet tartogató körtúrának. Az útvonal megtervezésekor két "Pilisi kilátások" pecsét begyűjtése volt a célom, így jutottunk el a Fekete-kőre, és a Kémény-sziklára. Utóbbi a Klastrom-szirteken található, hamar mindannyiunk kedvence lett.

Reggel az ágyból kikelve hatalmas köddel szembesültünk. Egyből arra gondoltam, hogy ilyen az én formám, két kilátáspontra terveztem kirándulást, biztos nem látunk majd semmit se. Reménykedtem, hogy legalább a ködfelhők fölé jutunk, az mindig csodálatos élmény. Ezzel szemben az történt, hogy Pilisszentkereszt környékén véget ért a ködfátyol, s onnantól verőfényes napsütésben fürdőztünk végig (hazafelé ugyanez történt).

Indulási helyszínünk a Két-bükkfa-nyereg volt. Innen a zöld kereszt jelzést kezdtük el követni. Kicsivel kevesebb, mint egy kilométer után áttértünk a zöld háromszög jelzésre. Az egynyomvonalas ösvényen haladva jókat beszélgettünk és ismerkedtünk. 5-10 perccel később elértük az első megállónkat, a Fekete-követ (600 m). Megvártuk amíg a népes turistacsapat feljön, majd lecsorogtunk a sziklakilátóra.

Láthatjuk a völgybe beszorult Pilisszentlélek házait, a távolban pedig Esztergom városát. Az egyik sziklapadon egy tábla hirdeti: Peták pihenő - Peták István emlékére állította a Magyar Turista Egyesület és a Pilisi Parkerdő Zrt. 2016-ban. Többek között neve a Másfélmillió lépés Magyarországon c. sorozatból lehet ismerős, de több évig a Magyar Természetbarát Szövetség, a Magyar Turista Egyesület és a Magyar Televízió elnöke is volt.

A zöld háromszög, majd a zöld sávos jelzést követve lefolytunk a Pilis-nyeregbe (545 m). A Fekete-hegyet és a Pilis-tetőt összekötő csomóponton a második világháború során fegyveres harcok folytak, emiatt található itt egy emlékmű. A helyszín ma már egy nagyobb erdei csomópont, hatalmas pihenővel, rengeteg paddal, egy jókora esőbeállóval és kijelölt tűzrakóhelyekkel.

A kis pihenőnk után (amelyben páran leforrázott nyelvvel folytattuk tovább utunkat, hála a jó minőségű termoszainknak), a sárga sávos jelzést követtük. Lépteinket lefelé a csúszós, nyálkás, falevelek és kövek lassították. Idén tavasszal már voltam erre, amikor bejártam a Pálos út, Remeték útját, így tudtam, hogy pár perc múlva megállunk megnézni a Pilis-nyeregi-víznyelő bejáratát, majd még egy kicsivel később a Kapisztrán-kunyhót is megtekintjük. A völgy meseszép volt a lehullott sárga és barna falevelek szőnyegében.

A kunyhócska után balra felfelé fut a zöld kereszt jelzés. Itt egy rövid kaptató vár ránk, amely után nagyjából szintben haladunk tovább. Talpunk alatt megváltozott az avar, a "nyálas leveleket" felváltják a "porhanyós levelek". A zöld háromszög jelzésű meredek ösvényt követve lejutottunk a Klastrom-szirtekig. Az előttünk magasodó szikla formája lentről kéményt formál, innen is kapta a nevét: Kémény-szikla. Szerencsénkre rajtunk kívül nem volt itt senki.

A szép időben könnyen belátható a közelebbi és a messzebbi környék. Előttünk Klastrompuszta fekszik, az ügyesek észrevehetik a Pálos kolostorromot. Tőlünk jobbra a Kétágú-hegy magasodik, amelyen pont egy héttel azelőtt voltunk, tőle messzebb pedig Dorog látszik. Ahogy csodáltuk a tájat, többen elfogyasztottunk egy-egy csúcs almát.

Ha itt esetleg sokan lennének, a háromszög jelzés előtt van egy kis ösvény, amely egy másik sziklára vezet ki, amely szintén pazar kilátást ígér.

Visszamásztunk a kaptatón, majd tovább követtük a zöld kereszt jelzést. Az egynyomvonalas ösvény folyamatosan, de enyhén emelkedik, mígnem visszatértünk a Pilis-nyereghez. Ezt követően szuszogósabb emelkedések jöttek, majd az utolsó kilométeren már nagyjából szintben sétáltunk vissza kiindulópontuntkra, a Két-bükkfa-nyereghez.

Útvonal: Két-bükkfa-nyereg > Fekete-kő > Pilis-nyereg > Pilis-nyergi-víznyelő > Kapisztrán-kunyhó > Kémény-szikla > Pilis-nyereg > Két-bükkfa-nyereg
Táv: 8 km
Szint: +435 m; -435 m
Mozgás idő: 1:58
Egész idő: 3:11

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram