November elején egy kellemes napos, 10-13 fokos, őszi időben 10 kilométert kirándultunk a Kesztölc felett magasodó jellegzetes fehér sziklás bércen, a Kétágú-hegyen. A sziklákon és kiszögelléseken állva csodálatos panoráma tárult elénk. Átsétáltunk a mellette fekvő Fekete-hegyre is, ahol meglátogattuk a Fekete-hegyi turistaházat. Panorámában és falevelekben gazdag túra volt ez.

Starthelyünk a kesztölci Szabadság tér. A zöld sávos jelzést kezdtük el követni, amely a tűzoltóság melletti lépcsősoron vezet fel az Iskola utcára. A dombtetőn érjük el a Szent Kelemen templomot, majd a mögötte található temetőn át vezet tovább az utunk. Most találkoztam először olyannal, hogy egy temetőn át turistaösvény fut. Végeztem egy közvélemény-kutatást a social media platformjaimon, csak a válaszadók körülbelül fele látott már ilyet.

A temető legelején egy szovjet katonai sírkert található, majd ahogy haladtunk egyre feljebb több csap mellett is elsétáltunk, később a ravatalozó után a felső kapun távoztunk. Egy kereszteződésnél áll a kesztölci Szent Orbán szobor, amelyet 2022-ben újítottak fel.

Az aszfaltozott úton északnyugat felé haladtunk tovább, még mindig a zöld jelzést követve. Körülöttünk mindenhol szőlőültetvény, szembetűnő, hogy évek óta nem foglalkoznak vele. Közben jobbunkon magasodik a Kétágú-hegy, ahová tartunk. Elsétáltunk egy körbekerített terület mellett, ahol három juhot és egy macskát pillantunk meg.

Pár méterrel odébb ismerős helyhez érkezünk: itt fut az Országos Kéktúra 12-es szakasza. Rá is csatlakozunk, mert itt körülbelül 600 méterig együtt halad a két jelzés. Utoljára 2019-ben jártunk itt, így elég nosztalgikus volt most. Elsétálunk a Pálos Gyógy- és fűszerkert mellett, ahol egy kicsit elidőztünk.

Az első és egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend a 13. század közepén jött létre, miután Boldog Özséb az ország különböző tájain élő remetéket egy közösségbe gyűjtötte. Első templomukat, majd később kolostorukat a közeli Klastrompusztán építették fel, melynek romjai még mindig látogathatóak. A remete és kolostori élet is megkívánta, hogy gazdálkodjanak, zöldségeket, gyümölcsöket és gyógynövényeket termesszenek. Főleg az utóbbival nemcsak magukat, hanem a bajbajutottakat is gyógyították. A kihelyezett táblán olvasható, hogy a 14. század végén IV. Vencel cseh király számára Itáliában készült egy latin nyelvű kézirat, amely a gyógynövények használatát írta le, több mint száz faj kíséretében. Az iratból kiderül, hogy a pálosok jól ismerték ezen növényeket és használták is őket. A kódexet ma Rómában őrzik, de a 15. században Budán, Mátyás király könyvtárában vagy a Budaszentlőrincen található egykori pálos főkolostorban volt megtalálható. Ezt a gyógynövénykertet 2016-ban a Kesztölci Gasztronómiáért és Borkultúráért Egyesület alapította egyetértésben a Pálos Atyákkal. A kerttel az a céljuk, hogy bemutassák a fontosabb gyógy- és fűszernövényeket, s azok sokféle felhasználását, ezzel is felidézve és tisztelegve a régi kolostori kultúra előtt.

A kert mögött magasodik fehér szikláival a Kétágú-hegy (520 m). Átsétáltunk egy réten, amelyet középen fiatal kis erdő tör meg. Egy táblánál elköszöntünk a kék sávos jelzéstől, s továbbmentünk, egyenesen a hegy derekához. Folyamatos, egyenletes kaptatók következnek, a hát megizzad. Egy kisebb kereszteződésnél jobbra fordultunk, rá a hegy gerincére. Még pár kaptató, még egy kis lihegés és fent is vagyunk a Kétágú gerincén.

Több kis ösvény tarkítja, érdemes rájuk térni, mert kimennek a fehér szirtekre. Az egyik markánsabb ösvényen a figyelmesek észrevehetik a lejjebb is megjelenő bányászkör fekete-piros sávos jelzését. Több szép kilátó pontot találhatunk itt a sziklatömbök tetején vagy mellett. A kicsit párás időben még így is könnyedén láttuk az ide felvezető utat, Kesztölc települését, sőt a távolban Esztergom városát is.

Muszáj vagyok veletek is megosztani Marci férjem fárasztó és frappáns szóviccét, melyet ezen a ponton osztott meg velem:
- Hova mész? Hogy hívnak? Mi van a kosaradban?
- Esztergomba.

Miután túltettük magunkat a viccen, tovább sétáltunk a kis ösvényen, s eljutottunk az Öreg-szirti-barlangokhoz. A magasra törő sziklák között található egy szinte szabályos kör alakú pihenő. A széltől majdnem teljesen véd. Látszik is, hogy szoktak itt tüzet gyújtani - amely itt nem megengedett, ezt pár sorral lejjebb kifejtem. Ha a sziklák mellett lemászunk egy kicsit, akkor a kis barlanghoz érünk. A sziklákon sok pozsgás él. Ez is nagyon hangulatos, és itt még markánsabb tűzrakóhelyet találhatunk, a háttérben bekészített gyújtóssal.

Valóban nagyon meghitt és szép helyek ezek, nekem is egyből kedvem támadt itt eltölteni egy éjszakát. Viszont tüzet csak ott szabad rakni és gyújtani, ahol erre kijelölt és épített tűzrakóhely van - s csakis akkor, amikor nincs tűzgyújtási tilalom. Nem mellesleg nemzeti parkban és fokozottan védett természeti területeken vagyunk.

Folytattuk utunkat a kis ösvényen, elköszöntünk az utolsó fehér sziklától is, majd a gerincen lévő fák között baktattunk, mígnem a zöld háromszög jelzésű ösvényhez értünk. Ezen kisétáltunk a Kétágú-hegy kilátópontjára (500 m), ahol a Piliscsabai Természetjáró Egyesület, Pilisi Kilátások pecsétje vár. Pecsételtem a füzetembe, majd leültünk az ormon. Dél körül járt az óra, a Nap velünk szemből sütött, a 10-13 fok ellenére is kicsit melegünk volt. Megettük az ebédünket, ültünk, bámultunk és töltekeztünk. Nehezünkre esett újra útnak indulni és folytatni a kirándulást, mert annyira jó volt ott lenni, de sajnos muszáj volt.

Kisétáltunk a zöld jelzésre, ahol a széles ösvényt a lehullott falevelek színezték. Végigmentünk az elnyúló gerincen, majd egy kereszteződésnél rátértünk a zöld kereszt jelzésre, amely észak-kelet felé halad. Felmentünk az emelkedőjén, ez már a Fekete-hegy (585 m). Egy újabb kereszteződésnél balra fordulva haladunk tovább, amelyet a zöld kereszt mellett immáron a zöld négyzet is tarkít.

Öt perc múlva elértünk a Fekete-hegyi kulcsosházhoz. Már messziről feltűnik egy nagy hinta, egy tölgy matuzsálemre erősítve. Egyből hintáznom kellett, nagyon élveztem. Csak azért szálltam le róla, mert mögöttünk nem sokkal egy csapat érkezett, nem akartam őket megvárakoztatni, nekik is jusson a mókából. A padoknál egy másik csoport főzött és hangosan nevetgéltek. Az információs tábláknál található a piliscsabaiak pecsétje, ahol vettem egy újabb lenyomatot, majd megnéztünk kintről a turistaházat, s felmentünk a teraszára is.

A terméskőből épült turista- és vadászház 1933-ban lett kész. A II. világháború a körülményekhez képest nem okozott nagy kárt benne. Pick József így fogalmazott: "örömmel láttuk, hogy még megvan, igaz a tetőn hatalmas lyukakon az eget láttuk". '46 és '51 között újjáépítették a házat, amelyhez a Dorogi Bánya építőanyagban és gépjárművel is hozzájárult. 1949-ben a házat a Magyar Természetbarát Szövetségnek adják. '56 nyarán a dorogi turisták a Börzsönyben megismerkedtek Gizi nénivel (Kis Lajosnéval). Meghívták magukhoz, eljött és annyira beleszeretett a helybe, hogy élete végéig, 1982-ig itt maradt. Ezzel ő lett a "turistaházak királynője", emlékét tábla őrzi a ház külső falán. A házat 2013 októbere - 2014 májusa között a Pilisi Parkerdő felújította.
A Fekete-hegyi kulcsosház érdekessége, hogy több néven is ismert: kezdetben a kilátás és a sziklaoromra épített jellege miatt Sasfészeknek hívták. Később, Berda József (1902-1966) költő nevét is viselte, aki nemcsak a természetet, de ezt a lakot is nagyon szerette. Emléktábláján olvasható irománya: "Felejthetetlen Feketehegyünk a Pilis szívében-közepében, mikor mehetek fel hozzád megint?".
Szállást foglalni előzetes bejelentkezéssel lehetséges.

A ház mellett folytatódik a zöld négyzet jelzés. Körülbelül 200 méter hosszan fut a Szuszogónak nevezett útvonal. Nem véletlen a névválasztás, iszonyatosan meredek. Lejutásunkat a rengeteg csúszós falevél és az alattuk elbújó faágak és törmelékek nehezítették és lassították.

A végén viszont az erdő egyik legszebb látképe fogadott: a széles erdei úton szűz falevél takaró a citromsárga, a narancssárga és a barna ezernyi árnyalatban. Csodálatosan szép látvány!

Ahogy követtük tovább a jelzést néhol már lehetett pár lábnyomot látni az avarban. Körülbelül 1,7 kilométeren át sétáltunk a kivágott fákkal tarkított széles erdei úton. Egyszer felváltotta egy mélyút, amely mellett kisebb árok is húzódik.

A jelzés egyszer csak elköszön ettől az úttól, és balra letér róla. Ismerős helyhez érkeztünk, itt fordult el a zöld sávos jelzés a hegygerincnek. Kisétáltunk itt is a szép kilátás pontra, majd utána lefolytunk és magunk mögött tudtuk a Kétágú-hegyet. Ahogy sétáltunk, egyre több kirándulóval és kutyasétáltatóval találkoztunk.

A gyógynövénykert után a kék jelzést követtük, fel- majd lementünk a Cseresznyés-háton. A lassan lemenő napsütésben a vaddohányt, vagy más néven selyemkórót szépen megsütötte a Nap.

Letértünk balra, ahol keréknyomos ösvény fut. Ezen lecsorogva visszaérkeztünk Kesztölcre, ahol egy bányász emlékhely áll. Elsétáltunk a borospincék előtt, majd pár perc után visszatértünk kiindulóhelyünkre, a Szabadság térre.

Útvonal: Kesztölc > Szent Kelemen templom > Szent Orbán szobor > Pálos gyógy- és fűszernövénykert > Öreg-szirti barlangok > Kétágú-hegy > Fekete-hegyi turistaház > Kétágú-hegy széle > Pálos gyógy- és fűszernövénykert > Cseresznyés-hát > Kesztölc
Táv: 10 km
Szint: +465 m; -505 m
Mozgás idő: 2:37
Egész idő: 4:17

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram