Észak-Karintia meseszép tájain - 7 nap a hegyek és tavak között
Augusztus végén - szeptember elején elutaztunk gyermekkorom kedvenc helyére, az osztrák Bad Kleinkirchheim-re. A karintiai nyaralásunk alatt sok helyen voltunk, így egy rendhagyó bejegyzéssel szeretnénk beszámolni a sok meseszép látnivalóról.
Első nap: Klagenfurt, Pyramidenkogeli kilátótorony, Bad Kleinkirchheim
Első úticélunk egy kis klagenfurti városnézés volt a csepergő esőben. Karintia tartomány székhelyének főterén egy nagy sárkányos szökőkút található. A legenda szerint a város helyén egy mocsár volt, amelyben egy óriási sárkány élt, aki a környező falvak embereit pusztította. Pár bátor legény csapdát állított neki, elkapták, majd megölték a hatalmas állatot. Ezért található sárkány a város címerében, és ezért van a főtéren is eme alkotás.
Egy kicsit sétáltunk még a környező óvárosi utcákban, ettünk, ittunk, majd kihasználva, hogy még nincs nagy eső ellátogattunk a Pyramidenkogeli kilátóba. A Wörthi-tó déli partjának hegytetején helyezkedik el, ezért már messziről észrevehető. 360 fokos panoráma tárul elénk, amennyiben tiszta időben érkezünk. Elsőre meg se ismertük, mert 2013-ban egy alapos felújításon esett át, amikor a régi épületet lebontották, és egy újat húztak fel a helyére. Jelenleg a torony 100 méter magas. Többféleképpen juthatunk fel, illetve le. Felfelé mehetünk lifttel vagy gyalog, 441 lépcső megtételével. Lefelé ezek mellett pedig fedett csúszdán vagy drótkötélen érhetünk földet. Karintia kártyával ingyenes.
Ezt követően elindultunk Bad Kleinkirchheim-re, hogy becsekkoljunk a szállásunkra. A vacsora után, az esti órákra az eső is abbamaradt, így elmentünk egy könnyed esti sétára. Este, még a szállásunknál találkoztunk két legelésző őzikével.
Második nap: Fallbach-vízesés, Malta Hochalmstraße, Gmünd
Az első teljes napunkon a gazdag reggeli után a Fallbach-vízeséshez mentünk, amely a maga 200 méteres magasságával Ausztria legnagyobb vízesése. A bejárat után egy kiépített játszótér és mosdók is találhatók. A látvány gyönyörű, a vízpárlat hideg, a zúgás hangos. Karintia kártyával olcsóbb a belépő. A vízeséshez fel is lehet mászni, nyugatról és keletről is van erre kijelölt útvonal. Via ferrata felszerelés szükséges hozzá.
A csodaszép vízesés után beljebb gurultunk a Malta-völgyben. Innen nagyjából 5 km-re kezdődik a Malta Hochalmstraße fizető kapuja - Karintia kártyával ingyenes. A 14,4 km hosszú panorámaút kanyarokban és alagutakban gazdag, melyek előtt többször meg is kell állnunk, hogy a szembe jövő forgalmat elengedhessük. Több vízesést is láthatunk, többüknél meg is tudunk állni egy-egy parkolóban, hogy közelebbről is megnézhessük. Nekünk ez most kimaradt, mert a völgyben cudar idő volt. 911 méterről megérkezünk az 1933 méter magasan fekvő Kölnbrein duzzasztógáthoz. A hatalmas gátat 1971-1979 között építették - erről a körépületben található kiállítás emlékezik meg. A 200 m magas és 626 m széles építményen végig tudunk sétálni. Meleg ruhát vigyünk magunkkal, mert a hegyek között hűvös az idő.
Ezt követően Gmünd városában álltunk meg, ahol már 3 évvel ezelőtt voltunk együtt egy esős nap, de szerencsére most szép, napsütéses időnk volt. Megpihentünk egy kávézóban, meglátogattuk a kedvenc fali macskánk, és megnéztük a gmündi várat is. A Porsche múzeumot kihagytuk, már többször láttuk mind a ketten, de aki itt jár, annak kötelező program.
Viszonylag időben visszaértünk a főhadiszállásunkra, ezért elmentünk egy 5,5 km-es bevezető sétára, amely során megmutattam Marcinak a kedvenc helyeimet a faluban.
Harmadik nap: Kaiserburg
A következő napra egy egész napos programot terveztünk: felmentünk Kaiserburgba. A környék legnépszerűbb hegycsúcsára a falu közepéből indul a kabinos felvonó (Karintia kártyával ingyenes), amelynek három állomása van - nem kell közben átszállnunk.
A felső állomás a Kaiserburg csúcsa (2055 m) mellett épült. Innen minden irányba vezet egy út, az embernek nagyon nehéz kitalálni, hogy melyik lélegzetelállító panoráma felé vegye az irányt. Sőt, itt fentről még biciklivel is nekiindulhatunk, hiszen egy 15 km hosszú flow trail várja a két kerék szerelmeseit - fájt is a szívünk, hogy nem hoztunk biciklit, vagy nincs több időnk, hogy bérelhessünk egyet.
Először felmentünk a pár lépésre lévő Kaiserburg csúcshoz. Olyan sokan voltak, hogy perceket kellett várnunk, mire fényképeket tudtunk készíteni.
Innen átmentünk a Kaiserburg-tóhoz (2020 m), majd elindultunk egy úton lefelé a hegyről, mert a tervünk az volt, hogy a magasból lesétálunk a faluba. Itt nagyon szépen kimagaslik a Glockner (Ausztria legnagyobb hegye - 3798 m) hófödte csúcsa.
A bekerített tó után egy hütte előtt olyan 30 szarvasmarha volt az úton. Először kicsit ijesztőnek tűnt, hogy a nagy testű állatok között kell elmennünk, de nem is foglalkoztak velünk, csináltunk pár boci szelfit, és mentünk is tovább. Út közben még több legelő vagy pihenő alpesi tehénnel is találkoztunk, de ők már kerítés mögül figyeltek. Egy padon ebédeltünk, ahol egy pillangó volt a vendégünk.
Az út maga nem nehéz, 12,6 km végig lefelé haladó (magyar viszonylatban) vadászati út jellegű, gyönyörű panorámával, magas fákkal, zöld mezőkkel, foltos bocikkal, padokkal megszórva. Közeledve a start helyhez a helyi bob pálya alatt sétálhatunk el.
Az alábbi Strava mérésben az is benne van, hogy a csúcsról a szállodánkig elmentünk, ez nagyjából plusz 3 km volt (és még 3 a szállodától a felvonóig), tehát a kaiserburgi túra nagyjából 12,5 km:
Negyedik nap: Bad Kleinkirchheim panoráma túra
Több kisebb-nagyobb kijelölt túraút fut keresztül Bad Kleinkirchheim faluján. Mi kiválasztottuk a leghosszabbat, amely egy 15,44 km-es, 550 m szintemelkedéses, narancssárgával jelölt panorámaút. A dimbes-dombos vidéken több helyen is található fából készült függőágy, sőt a Szt. Katalin templomnál kétszemélyes van.
A kápolnához most nem mentünk le, mert pár nappal korábban megnéztük, de itt akartam megjegyezni a különlegességét. Az itt található gyógyforrás fölé a 15. században építettek ezt a kápolnát. Az épület hangulatát a kertje is szépíti: a gondozott gyepen patakként csorog a gyógyvíz, sok a virág és a veteményes.
Utunk során, később eljutunk még egy régi vízimalomhoz, amelyet az ottani lakók újíttattak fel, és a leírás alapján ma is gyakran használt találkozóhely.
Többször is boci kerítéseken kell átkelnünk, illetve többször magánbirtokokon is - ezek Ausztriában szokványos dolgok, csak nekünk magyaroknak oly furcsák.
Amikor a falu északi oldalát bejártuk, a főúton átkeltünk a déli részre, ahol egy nagy golf pálya van. Egy padon az árnyékban kicsit megpihentünk és néztük a kicsi golflabdákat repülés közben. Még a pálya közelében több kisebb patakkal és azok zuhatagával találkozhatunk.
Egy idő után eljutunk a Kaiserburg felvonó alá, elmegyünk a bob pálya alatt (mint előző nap), majd egyszer csak egy alpaka legelőhöz jutunk. Miután jól kibámultuk magunkat, tovább haladunk a már hotelekkel és lakóházakkal tarkított részen, míg végül a már ismert kis játszóteres parkhoz érkezünk. Végre szabad volt a patak feletti nyugágy, rá is csaptam a lehetőségre! Remek relax, be-ki lehet rá szállni anélkül, hogy vizesek legyünk, viszont sokáig nem jó itt feküdni, mert a patak hangok elindítják az emberben a pisiösztönt.
Innen elmentünk a kedvenc kávézónkba enni-inni, majd folytattuk a narancssárga utat egy folyócska mellett egészen a szállásunkig.
Ötödik nap: Villach panorámaút & egy kis Maria Wörth
Egy light-os napot terveztünk: menjünk is valahová, de pihenni is tudjunk. A reggelihez mellékelt napindító füzetünkben szerepelt a Villacher Alpenstrasse, a Villachi Alpesi Panorámaút. A város széléről induló fizetős út (Karintia kártyával ingyenes) 16,5 km hosszú, több mint 1000 méter szintkülönbségű, kanyargós utakkal és 11 parkolóval rendelkezik. Mindegyik parkoló egy érdekességet, panorámát rejt:
- P1: Pihenőhely kilátóval (770 m)
- P2: Kilátó a városra és a tavakra (862 m) - Villach egész városára ráláthatunk, tiszta időben a Wörthi-tó szélét és a Pyramidenkogeli tornyát is láthatjuk.
- P3: Erdei pihenő (965 m) - ugyanaz, mint az előző.
- P4: A Schütt panorámája (1020 m) - kilátás a hegyomlással keletkezett "Schütt" vidékre, a Júliai-Alpokra (a Mangart is látható) és a Karavankákra.
- P5: Három ország (Ausztria, Olaszország és Szlovénia) panorámája (1307 m) - ottlétünkkor zárva volt.
- P6: Alpesi Kert és "Rote Wand", vagyis "vörös fal" kilátóterasz (1483 m) - a kert zárva volt, júniustól augusztusig van nyitva. Az utóbbi nagyon érdekes, a környék hegyei (a szlovén Mangart is) mellett a történelmi jelentőségű sziklafalat és a mellette elterülő 400 m mélységet láthatjuk. A vöröses színű sziklafal a középkorban, 1348-ban leszakadt a hegyről a völgybe, amely következtében árvizek és tűzvészek alakultak ki a lenti falvakban, közel 500 ember halálát okozva.
- P8: Hegyi fogadó (1650 m)
- P11: Rosstratte (1732 m) - járművekkel eddig lehet felmenni. Csodálatos panoráma tárul a szemünk elé, vannak fekvőpadok, játszótér, állatok és hütte is. Innen lehet gyalogosan elindulni egy nagyobb kilátóteraszhoz, illetve a Dobracs csúcsához (2167 m), ahol egy menedékház is található.
Sajnos előre nem tudtuk, hogy ez a hely ennyire csodálatos lesz, legközelebb korán reggel indulunk majd és meg sem állunk a csúcsig!
Még időben voltunk, ezért megnéztük Maria Wörth települését, mert a legutóbbi ittlétünkkor annyira szakadt az eső, hogy nem tudtunk kiszállni a kocsiból. Most végre együtt is meg tudtuk nézni a két egymással szemben álló öreg templomot: a nagyobb Mária mennybemenetele plébániatemplom (833-ból van írásos emlék az épületről) és a kisebb Rózsafüzér-templom vagy Téli-templom, amely a régi plébániatemplom volt.
Hatodik nap: Turracher Höhe
Utolsó teljes napunkra rossz időt jósoltak, ezért hotelben maradós napot terveztünk. Ám reggelre kiderült, hogy mégsem lesz olyan vészes, ezért ismét egy fél napos programot találtunk ki: elmentünk Turracher Höhe-re, amely szinte csak 30 percnyi kocsizásra volt tőlünk. A kis településen 3 tengerszem is van, több felvonó a kirándulás, a hegyi biciklizés és a síelés szerelmeseinek.
Mi a Panoramabahn felvonóval mentünk fel, amely kabinos és nyitott felvonókkal is üzemel. A megálló mellett van egy kisebb csúcs, a Panoramaalm (2000 m). Itt átszellemülten néztük a környék nagy hegyeit és az alattunk elterülő kék tó vizét. Több útvonal is indul innen a környező hegyek csúcsaihoz, de ezeket mi most fájjó szívvel ugyan, de kihagytuk. Lefelé bobbal vagy felvonóval mehetünk.
Ezt követően betértünk a helyi ásvány- és kristály múzeumba és boltba, amely neve Mythos Edelstein Kranzelbinder. Itt a világ minden pontjáról származnak érdekes példányok. A bejárat előtti részen több mint 2 méter magas kristályok is vannak.
Ezután körbesétáltuk a falu közepén fekvő, legnagyobb gyöngyszemet, a Turrachsee-t (1763 m), amelyet képzeletben kettévág Karintia és Stájerország határa. Egy padon megpihentünk, kekszet majszoltunk, amikor odaúszott hozzánk 5 helyi kacsa. A kacsafanatikus énem megőrült, nagyon boldog voltam, hogy a kacsák szó szerint a lábunk között sétálnak és ételt követelnek.
Amikor a kacsák elmentek, mi is visszasétáltunk a kocsihoz, és a 23%-os lejtős úton visszatértünk a szállásunkra. Este még tettünk egy kicsi sétát a környéken, elbúcsúztunk a minden nap meglátogatott bociktól és kecskéktől, majd másnap hazatértünk.