Mi erre jártunk a pandémia alatt - 2.rész: Pár kisebb túrácska és sétálgatás
Az első rész után 10 hónappal úgy éreztem, hogy itt az ideje a folytatásnak. Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mert ebben a részben inkább a sétálás a főszereplő, mintsem a szintek megmászása. Mondhatni, kisebb-nagyobb egészségügyi séták a pandémia idejére. Azért készítettem ebből bejegyzést, mert több ismerősöm is kért tanácsot az utóbbi időben ilyen jellegű kirándulásokra, így legalább egy csokorba összeszedem, hátha másnak is segítséget tud nyújtani.
A már nem sétálós, hanem kicsit túrázós:
Királyrét
Január másodikán az évet egy kellemes királyréti sárdagasztással indítottuk. Elsőként a tanösvényt jártuk körbe, amely a parkolóból, a Hiúz Ház mellől indul. A körutat egy zöld béka, illetve a zöld T jelöl. Hamar át kell kelnünk a Bagoly-bükki patakon, amely felett nem vezet át híd, így érdemes nem a legelején átáztatni a cipőnket. Ezt követően az utunk a sár és a még több sár között vezetett, majd egy fenyves részhez értünk, amit egy szúrós bokros rész váltott fel, majd pár kidőlt fát kellett átmásznunk, amit egy kisebb patakon átkelés követett. Innen, pár méterre egy rétre érünk, amely mellett a Bajdázói-tó terül el. A tó felett található a Petőfi forrás, mellette pedig egy alacsony, titokzatos kapu, amely a régi bánya területére visz. Ottjártunkkor többen is falat másztak. Miután körbenézelődtünk, és a tóban is megnéztük a kacsákat, a réten átvágtunk, és a kis patak melletti úton haladtunk tovább, amely a Királyréti Horgásztó mellett halad el, majd a helyi központban találtuk magunkat. Ekkorra már sok ember volt a területen, tömeg ment a szélrózsa minden irányába. A piros háromszöget követve elindultunk a Vár-hegyen álló kilátó felé, de az út annyira saras és meredek volt, hogy inkább visszafordultunk. Kicsit sétáltunk még, egy pihenőhelyen eszegettünk, majd visszamentünk a kocsihoz.
Útvonal: Hiúz Ház Látogatóközpont -> Bagoly-bükki patak -> Bajdázói-tó -> Bajdázói kőfejtő -> Királyréti horgásztó -> Királyrét központ
Km: 5,8 km
Szint: 97 m
Mozgás idő: 1:39
Egész idő: 2:09
Kővár
Március 15-én a Hármashatár-hegy reptere mellé, a Kővárra vitt minket a túracipő egy kiadós ebéd után. A parkolóban kicsit nehéz volt helyet találni, mert ottlétünkkor sok ember és kutyus jött élvezni a szép időt, de ez egyáltalán nem volt zavaró, mert van tér, amelyen el lehet férni: nem kellett közel kerülni másokhoz sehol az utunk során. A Jane Goodall tanösvényen indultunk el, amely felvezet minket a Vörös-kővárra (338 m). Nem mindig követtük a sárga Jane jelzéseket a kalandos, köves, sziklás terepen a szürke, de már rügyezni látszó bokrok és fák között. A domb legmagasabb pontján egy oszlop áll, amelyről hiányzik a szélzsák. Innen, a Mária-hegy lábánál elterülő réten át egy hangár felé mentünk, majd amikor oda értünk jobbra fordulva, egy kisebb ösvényen haladtunk a Határnyeregig. Ezt követően a repülőtér mellett elvezető ösvényen haladtunk, amelyről a sík placcon futkorászó és játszó kutyákat, s papír repülő sárkányokat néztük.
Km: 4,4 km
Szint: 94 m
Mozgás idő: 1:08
Egész idő: 1:30
A már nem kicsit túrázós, hanem sétálós:
Ebben a részben néhány fejkiszellőztetős, végtagokat átmozgatós, fák között sétálós élményeinkből szeretnék párat megosztani.
Dobogókő
A hely, ahová csak rossz időben érdemes menni, mert akkor alig vannak. Mi egy nagyon hideg és ködös novemberi napon ruccantunk ki. Nem bántuk meg, mert kevesen voltak, és a hatalmas ködben 5 méternél előrébb nem is láttunk - bár lehet, hogy emiatt hittük azt, hogy kevesen vannak, és közben tömeg volt. A két kilátóból csak a köd tárult elénk, amely nagyon különleges volt.
Hármashatár-hegy siklóernyős starthely
December 26-án azt hittük, hogy csak nekünk van olyan remek ötletünk, hogy elmenjünk a Guckler Károly-kilátóba. Hát, kiderült, hogy egész Budapest ezt találta ki, és mindenki ott van. De ha már ott voltunk, nem hátráltunk meg, hiszen a karácsonyi étel ledolgozását el kell kezdeni, így végül kisétáltunk a siklóernyős starthelyre, ami a kilátótól keletre található, egy kicsit alacsonyabban. Innen nagyon szép a kilátás az Óbudai Hegyvidékre, és a Testvérhegyre, sőt tiszta időben még Vácot is látni lehet.
Jeges Balaton és a befagyott Velencei-tó
Február közepén egy kicsi, de élményekben gazdag sétára kerekedtünk fel. Évek óta terveztük, hogy ha jeges lesz a Balaton, akkor lemegyünk, és megnézzük. Ez szerencsére, idén össze is jött! Nem is a jeges tó volt a csodálatos, hanem inkább a part szélén gömb módjára megfagyott fűszálak. Nagyon érdekes, és szép látvány volt.
Olyan lelkesek lettünk, hogy hazafelé a Velencei-tavat is megnéztük. Ha jól láttuk, az egész tó befagyott, ottlétünkkor Gárdonyban rengetegen korcsolyáztak és hokiztak a tó felszínén. Viszont olyan erős jeges szél süvített, hogy 10 percnél tovább nem bírtunk kint lenni.
Tatai tavak
Egy héttel később ismét mehetnékünk volt egy kellemes, nagyobbacska sétára, így a bakancslistánkon már régóta szereplő tatai tavakat pipáltuk ki. Először a Cseke-tavat látogattuk meg, ami szerintem sokkal szebb és jobb, mint a nagyobbik társa. Körbesétálni nagyjából 3 kilométer, amely során végig fák között andaloghatunk, és több építményt is megcsodálhatunk, mint például a török mecsetet, a műromokat, a kiskastélyt, és több forrást is.
Ezt követően az Öreg-tóhoz is ellátogattunk, amely azért is volt érdekes, mert a tó visszahúzódott, így olyan volt, mintha egy homokos tengerparton sétálnánk a kellemes, tél végi napsütésben.
Otthonunk környéke
Nem szeretném kihagyni a felsorolásból az egyéni, vagy családi sétáinkat sem. Idén télen nagyon sokat sétáltam a lakóhelyünk környékén, amely során több eldugott kis parkot és játszóteret is felfedeztem. Emellett, szüleinkkel is többször elmentünk sétálni a közelben, vagy a város egy szép, kedvelt táján, mint a Duna-part, a helyi nagy park, vagy egy közeli erdő. Mindig érdemes lehet egy kis felderítő sétát tenni lakóhelyünk környékén!