OKT: 16-os szakasz 90%-a (Dobogókő - Nagy-Villám)
Több hónapnyi várakozás után végre eljött egy olyan hétvége, amikor nem volt dolgunk, és az időjárás is kellemes volt, így mehettünk kéktúrázni! Én már nagyon-nagyon vártam ezt a szakaszt, nagyjából fél éve be voltam zsongva, hogy menjünk már. Ez a táv sok kalandot tartogatott a számunkra: voltak vad kosok, nagy lejtmenetek, zöldülő erdők, és egy lesérülés is.
Április 24-én, szombaton, a járványhelyzetbeli terasz nyitás napján végre igazi tavaszi időnk volt: végig sütött a nap, csak pár felhő volt az égen és pont békésen fújdogált a szél. Eljött az idő, amikor végre elmehettünk kirándulni a Visegrádi-hegységbe!
Utunkat Dobogókőn kezdtük, ahova Peti barátunk felvitt minket kocsival, hogy ne kelljen tömegközlekednünk a járványhelyzetben. Pont akkor érkeztünk meg, amikor a Volánbusz, így többedmagunkkal kezdtünk bele a túrába. Megnéztük a híresen szép kilátást, majd a jurtákat elhagyva, jobbra letérve haladtunk tovább, be az erdőbe. Az enyhe lejtmenetet egy aszfaltos út vágja ketté, amely után merész lejtő következik.
Egy idő után csobogó hangra lettünk figyelmesek, de csak később láttuk meg jobbunkon a Bükkös-patak kék vizét. Ezen a részen ért minket egy olyan élmény, mint még soha. Beszélgetve haladtunk az egyenes terepen, amikor váratlanul a bal oldalunkon lévő domboldalban megjelent két nagy kos, hatalmas szarvakkal. Ők is észrevettek minket, és visszaszaladtak a domboldal tetejére. Innen még kicsit láttuk őket, de jobbnak láttuk felvenni a nyúlcipőt és elhúzni onnan, nehogy probléma legyen.
Ezt követően egy hídon kelünk át a patak felett, majd megérkeztünk a Sikárosi rétre. Megkerültük, majd egy kiépített pihenőhöz értünk, ahol a Szilágyi Bernát forrás található. Innen tovább újra átkelünk a Bükkös-patakon, ezúttal híd hiányában, ahol ottlétünkkor éppen egy hím tőkésréce úszkált és tollászkodott. Meg is érkeztünk az első pecsételőhelyünkhöz (ami amúgy már a második, csak mi Dobogókőn már szereztünk korábban egyet) a Sikárosi erdészházhoz. Itt, a kapu előtt, található a pecsét, melyet körbe nőtt a fa, amelyre kihelyezték.
A patak mellett folytatódott utunk, melyen sokszor át kellett kelnünk. Ezt megkönnyítették a gondosan kihelyezett tuskók és sziklák, így az átkelések biztonságosak, de mégis kalandosak. Az utolsó átkelésünkkor már fahíd áll rendelkezésre. Elsétáltunk a Lenkó Ede emlékmű előtt, majd a Kárpát forrás közelében egy újabb nagyobbacska pihenőhelyhez érkeztünk. Mi itt neki is álltunk tízóraizni.
Kicsivel később újra egy aszfaltos úton megyünk át, és már az Öreg-nyílás-völgy patakját követjük, melynek túloldalán aszfaltozott út halad, amelyre néhány emelkedő után mi is kiérünk. Egy utolsó, nagyobb emelkedő után beérünk a Kisrigó vendéglőhöz, ahol tapasztalataim szerint mindig sok az autó. Az itteni pecsételőhelyen ottjártunkkor nem volt pecsét, így haladtunk tovább, leereszkedtünk Pilisszentlászló szívébe, majd a főtéren balra kanyarodva a Jánošíkova Krčma nevű kocsma kerítésénél pecsételtünk.
A centrumban feltöltöttük koffein készleteinket. Az időjárásnak megfelelően itt nagyon sok turista volt, de szinte mind a Spartacus-ösvény felé vették az irányt. Mi voltunk a kivételek, a templom mellett haladtunk tovább a kéken. Egy kis emelkedő elején a falu utolsó háza mellett kedves kis pad és fa róka, illetve egy kifeszített "Országos kék" felirat üdvözli a túrázókat. Ugyanezen ház dombtető felöli oldalán szintén egy pad, egy cuki fa malac, és egy "Hív az erdő" telefonkészülék vár minket.
Innen indul a menetelés felfelé! Csak győzzük a szintemelkedéseket nagyjából 3 km-en át. Később elérkezünk a Pap-réthez, ahol az erdészház kapuján található a pecsét. Jelenlétünkkor jó pár kiránduló, és kerékpáros pihent vagy haladt át az erdei csomóponton.
Itt egy nagyobb, ebédelős szünetet tartottunk, majd a következő 4-5 km-en viszonylag sík terepen haladtunk tovább, olykor nagy pocsolyákat átugrálva, olykor pedig a hegy széli szerpentinen haladva. Utóbbiról nagyon szép rálátásunk volt a Naszályra. Később pedig, a Barát-halom közelében van egy szép kilátás, a kanyargó Duna felé.
Sajnos itt már érződött, hogy baj lesz. A bal térdem kezdett rakoncátlankodni, egyre jobban fájt. A szép kilátást egy rövid, de nagyon meredek rész követi. Erre rákészültünk, majd magunk mögött tudtuk, és 3 km-t tovább haladtunk egy erdészeti úton. Innen, a visegrádi tabán szélére érkeztünk, ahol több pad is található. Itt tartottunk egy újabb nagyobb szünetet, ahol almát ettünk és lábakat pihentettünk.
Ettől a réttől mindössze 1 km-re van a következő pecsét, amely két helyen is vár ránk: a Nagyvillám étterem lépcsőjénél és a Zsitvay-kilátónál. Mi az előbbihez mentünk, ahol amúgy régebben már megfordultam. Ha ottjártunkkor szabad enni és nyitva van az étterem, érdemes lehet egy kiadósabbat falatozni. Itt már nagy volt a baj, újra pihentetnem kellett a térdem, de az nem lett jobb. Sajnos, abba kellett hagynunk a túrát, mert ezt követően már csak a nagy meredek lejtők vártak ránk, amelyet biztosan nem bírtam volna. Így telefonon apa taxis segítséget kértünk, és amíg várakoztunk, a parkoló melletti büfében megvacsoráztunk (a gyros és a rántott sajt finom volt).
Maga a túra nagyon izgalmas és szép vidékeken vezeti a túrázót, de érdemes lehet felkészülni a sok lejtőre, főleg annak, aki tartósan home officeból dolgozik - tanulva a saját esetemből.
Kék infó: OKT 16
Útvonal: Dobogókő -> Sikáros -> Pilisszentlászló -> Pap-rét -> Nagy-Villám
Km: 26.4 km (hivatalos: 22.1 km)
Szint: 520 m (hivatalos: +590, -950)
Mozgás idő: 6:33
Egész idő: 8:47