Semmering: gyalog és/vagy két keréken
Szeptember elején elmentünk Semmering-re, ahol a fiúk bicikliztek, én pedig kirándultam. Az osztrák kiruccanás mindannyiunknak nagyon izgalmas volt, mert a srácok már nagyon visszavágyakoztak a bike parkba, én pedig külföldön, ismeretlen helyen, egyedül kirándulhattam.
De hol található Semmering és mi van ott?
Semmering Ausztriában található, azon belül is Alsó-Ausztria tartományában. Budapestről nagyjából 300 km, körülbelül 3 órás út majdnem végig autópályán, illetve gyorsforgalmi utakon. Télen sípálya, de az év többi részében az egyik legjobb bike park-nak ad otthont. Több pálya is van itt, amelyek különböznek nehézségükben és stílusukban. Ezen kívül természetesen kirándulni is lehet, mert csúcsok és látnivalók akadnak bőven!
Megérkezésünk után a fiúk összeszerelték a biciklijeiket, összepakoltunk, belépőt váltottunk, és felvonóra szálltunk. A kabin nagysága kellemes, 2 ember 2 biciklivel kényelmesen elfér. Percek alatt felvisz minket Hirschenkogel-re (1340 m), ahol a felvonó épületében mosdó található, illetve pár lépésre egy nagy hütte. Innen elváltak útjaink, a fiúk megkezdték egész napos montizásukat, míg rám a túracipőm koptatása várt!
Még otthon előre kinéztem a lehetséges útvonalakat, és hogy miket érdemes megnézni. Először felmentem a hegycsúcs tetején magasodó Milleniumswarte kilátóhoz, de az zárva volt. Ami érdekes, mert délután már rengetegen voltak rajta, tehát vagy valamit karbantartottak, vagy valamit rosszul láttam.
Innen követtem a Sonnwendstein feliratot lefelé a hegyről. A fenyőfák között olykor rengeteg hangya és hangyaboly között elhaladva az út folyamatosan ereszkedik: 77 métert haladtam lefelé 400 méteren. Egy tisztásra lyukadtam, ahol több út is találkozik (itt később is jártam). Mögöttem az ösvény amin lejöttem, mellettem egy széles erdei út, mellette a bikepark útjai, előttem pedig három ösvény. Ez a három különböző nyomvonal mind a Sonnwendstein felé visz: a bal oldali egy széles erdészeti út (én ezen térek majd le), a középső az erdőn keresztül visz és érint még egy csúcsot (Erzkogel), végül a jobb szélső, ami egy traktorútnak tűnt.
Én a középső utat választottam, amely során 230 métert kell megmászni 2,2 km-en keresztül az erdőben. Nagyon hangulatos, sok a kő s a szikla, és sehol senki nem volt, csak én. Egyszer hirtelen vége az erdőnek és egy boci legelőhöz értem, ahol már látni lehetett a távolabbi Sonnwendstein csúcsát.
Miközben átkeltem a tehén lepényekkel sűrűn és gazdagon meghintett mezőn, felbukkant előttem az Erzkogel csúcson lévő kereszt. Ekkor láttam meg az első embereket, de ekkor még ők is csak icipicike pontok voltak. A legelő túloldalán egy tábla jelzi, hogy jó helyen járunk, majd újabb két ösvény közül választhatunk: vagy felmegyünk a csúcsra a kereszthez, vagy megkerüljük azt. Természetesen én felmentem a kopár Erzkogel (1500 m) tetejére.
Miután kibámultam magam elindultam tovább az úton, le a csúcsról. Itt már több kisebb-nagyobb út csatlakozott folyamatosan abba, ami egyenesen közelített a Sonnwendstein-hez. Elhaladtam a Schober Hütte (1461 m) melletti bocikarám kerítésénél, majd az út a Polleres hütte-hez (1481 m) vezetett. Mellette egy kicsi, keskeny út fut fel a Sonnwendstein csúcsára (1523 m). Itt fent van egy elkerített adótorony, illetve egy kicsi kápolna, az oldalában pedig az elképesztő kilátás a környező hegyekre, kicsit Semmeringre, és a híres semmeringi vasút hálózatra és annak több viaduktjára.
Azután, hogy kiélveztem a kilátást, és az egyik padon lévő turista már horkolt is, lementem a Polleres hüttébe pihenni és falatozni egy kicsit. Az étterem szinte teljesen teli volt, a kávé és a palacsinta nagyon finom volt és jól is esett. Elindultam hát visszafelé, újra megnéztem a bocikat, ahol az egyik teljesen elengedte magát és elnyújtózva szundikált.
Az útelágazáshoz érve a jobb szélső utat választottam, amelyik 3 km-en át folyamatosan és egyenletesen vezet le a már említett csomópontos tisztásra. Balra a szép alpesi növényekben, jobbra pedig a szép panorámában csodálkozhattam. Érdemes olykor megállni és hátranézni, a Sonnwendstein-re szépen rá lehet látni ebből a szögből is.
Visszaértem a csomópontos tisztásra, egy kényelmes fa napozó ágyon megpihentem és kisszellőztettem a lábam - nem siettem, tudtam, hogy a többiek zárásig biciklizni akarnak.
Egy idő után elindultam az itteni széles úton, amely a felvonóig visz fel. Útközben egy nő útbaigazítást kért tőlem, és amikor már végeztünk, még rákérdezett, hogy amúgy honnan származom. Megmondtam neki, hogy Budapestről, erre ő egy kis gondolkodás után: "akkor mi a francért nem magyarul beszélünk?!" Nagyon mókás volt, jót nevettünk. Kiderült, hogy egy busznyi magyar kirándul a közelben, de később kihallottam, hogy a bicósok között is jó sok magyar van.
Felmentem a felvonóhoz, megvártam amíg a fiúk megjelennek, kicsit beszélgettünk, ők is pihentek, majd mindenki folytatta tovább a maga kalandját. Elhatároztam, hogy lesétálok a felvonó lenti állomásáig. Így újra elmentem a csomópontos tisztásra, majd végig ezt a murvás erdei utat követtem. Több helyről is rá lehet látni a bringa parkra, illetve a felvonó alatt is többször átmentem. Az útban nincs semmi különleges, szép és jó volt, 4 km hosszú, 333 m szintkülönbséggel.
Elmentem a közeli Billa-ba bevásárolni, majd ittam egy kávét és ettem egy sütit a felvonó melletti brisztróban, míg a fiúk végeztek, majd biciklit mostunk, összepakolásztunk és elindultunk haza.
Útvonal: Hirschenkogel -> Milleniumswarte -> Erzkogel -> Sonnwendstein -> Hirschenkogel -> Semmering
Km: 13.20 km
Szint: 397 m
Mozgási idő: 3:24
Egész idő: 6:07 (nem siettem, többször pihentem csak úgy, vagy várakoztam)