Augusztus végén két jóbarátommal útra keltünk, hogy a már szokásossá vált évi minimum egy közös túránkat lejárjuk. A választás a Karancs-Medves vidékre esett, amely már régóta bakancslistás volt nálam. Várak, kövek, épületek, tó…rengeteg látnivaló és felfedezni való egymáshoz oly közel!

Vasárnap korán reggel indultunk, hogy autóval időben megérkezzünk Salgóbányára. A település nyugati végében, az ifjúsági tábor szomszédságában találunk egy tágas parkolót. Könnyed emelkedővel indulunk a zöld sávos jelzésen, amelyről pár perc után egy kereszteződésben elköszönünk, hogy a bal kéz felé található piros rom jelzést kövessük.

10-15 perc elteltével egy sziklás gerinc nyújtózik előttünk: ez a Kis-Salgó (571 m), avagy Boszorkány-kő. Az egykori salgói vulkán kitörése sáncot épített, majd a hasadékba bazaltláva nyomult. A megszilárdult láva megakadályozta, hogy az elmúlt néhány millió év alatt a pusztító erők elkoptassák a hosszanti gerincet. A néphiedelem szerint a lapos tetejű sziklán boszorkányok táncolnak. Érdemes ide kijönni, 360 fokos panoráma lesz a jutalmunk. Mögöttünk Salgó vára emelkedik a magasba, előttünk Salgótarján épületei színesítik a völgyet, körülötte pedig a Dél-Medves dombjai zöldellenek.
Sajnos, vagy szerencsére, ottjártunkkor boszorkányokkal nem találkoztunk - de lehet, hogy mi voltunk azok?

Miután kibámészkodtunk magunkat, visszasétáltunk a piros rom jelzésen, majd kiértünk egy kis pihenős tisztásra. Miután megnéztük az itt emelt fa mókusszobrot, továbbra is követtük jelzésünket, amely Salgó várához (625 m) vezet.

Túránk legmagasabb pontja csodaszép bazaltcsúcson áll. Írott források először 1341-ben említik. Teljes kiépítése 1500 elejére tehető. 1554-ben a nehezen bevehető várat a török csellel tudta bevenni, a hagyomány szerint csata nélkül. 1593-ban sikerült visszafoglalni, ám a harcok során az ostromágyúk romba döntötték a falak többségét és a tornyokat. Nem állították helyre, mert stratégiai szerepét a környező várak (Somoskő, Fülek, Ajnácskő) megléte miatt elveszítette.
1845. június 11-én Petőfi Sándor is felkereste az erődítmény romjait, amely tövében megpihenve írt egy verset, Salgó címmel. 1923-ban emléktáblát avattak ennek tiszteletére. 1938-ban kilátószerűen felújították. Az 1980-as években régészeti feltárások, majd helyreállítás következett - ezek mentették meg a teljes pusztulástól.

A várból és főleg a torony tetejéből csodaszép kilátás nyílik a Karancs-Medves vidékre. Láthatjuk a Boszorkány-kőt, illetve ha a másik irányba, észak felé nézünk, tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is könnyen észrevehetjük. Továbbá, a légvonalban nem is olyan messzinek tűnő Somoskői várat - mintha csak szomszédok lennének.

Továbbhaladva a piros rom jelzésen a Salgó északi lejtőin nagy kiterjedésű, évszázados bükkösön megyünk keresztül. Amikor ennek végéhez érünk, a jelzésünk kiegészül a sárga sávos felfestéssel. Előttünk kivágott fák nyoma. Egy információs táblát elolvasva megtudtuk, hogy az egykori gazdag lucfenyves kipusztult. A globális felmelegedés miatt a nyár száraz, a tél enyhe, így nem jutnak elegendő vízhez. Egy egészséges lucfenyő remekül képes a szúbogárral szemben védekezni, hiszen gyantája elpusztítja, de a vízhiány miatt nem tudnak elegendő gyantát termelni, így a szúk könnyen megtelepszenek rajta és elpusztítják.

Pár perc gyaloglás után a Dornyay Házhoz érünk. Az 1935-ben épült turistaházat 2023-ban újították fel. Honlapjuk szerint vasárnap nyitva vannak, ám ottlétünkkor zárva találtuk, így a helyi tárlatot nem tudtuk megnézni.

A piros sávos jelzést követve körülbelül 500 méterig aszfalton haladunk, majd a Salgó Hotellel szemben jobb kéz felé betérünk a fák közé. Hamar különböző tanösvényi állomásokon találjuk magunkat, majd pár perc után megérkezünk a Madárparkhoz, ahol a Magyarországon honos madarakról olvashatunk és játszhatunk. Párat ki is próbáltunk, a szép, rendezett, padokkal felszerelt parkban.

Az út túloldalán egy játszótér és az Eresztvényi Látogatóközpont - Novohrad-Nógrád Geopark található. Turisztikai információkért, kiadványokért, túratervezésért bátran be lehet ide térni. Az épületben büfé is üzemel. A kávé finom volt, de őszintén be kell vallanom, hogy a figyelmünk nagy részét Misi cica vonta el.

Eresztvény és Somoskő között kicsivel több, mint egy kilométer a távolság. Nagyjából ennek közepén fakad a Petőfi-forrás, a piros kereszt jelzéssel díszített úton. Az itt található információs tábláról megtudtuk, hogy "Petőfi Sándor 1845 nyarán felvidéki barangolásai során látogatott el Somoskő és Salgó vidékére. [...] Útjuk minden bizonnyal errefelé vezethetett, ezért a turistaságában is példaképnek tekinthető költő emlékét őrző hálás utókor az Eresztvény és Somoskő Magyar-bánya közötti egykori vasúti pálya kényelmes sétával bejárható nyomvonalát Petőfi sétánynak nevezte el."
A sétányon több olyan pont van, ahol egyik oldalunkon Salgó várában, míg a másik oldalunkon Somoskő várában csodálkozhatunk. Ezek tényleg szomszédok.

Megérkezve Somoskőre, csak szinte egyenesen, északi irányba kell sétálnunk, hogy eljussunk az előttünk magasodó várhoz. A vár lábánál találjuk a Petőfi-ligetet, amelyben többek között az Aradi vértanúk emlékműve és a Petőfi-kunyhó fogad.
Idén márciusban arról szóltak a hírek, hogy Somoskő várát (490 m) felújítás miatt bezárják, de szerencsére nyitva volt - ámbár erről nem találtam sehol hírt vagy cikket. Bár vannak olyan részek, amelyeket felújítanak és emiatt oda tilos is a belépés, de ez csekély területet érint és nem volt zavaró.
Ahhoz, hogy a várba feljussunk, át kell térnünk Szlovákiába. Az egykori országhatár emlékére néhol még kerítésdarabokat is láthatunk. A kasszában 3 EUR-ért tudtunk felnőtt jegyet váltani. (A Somos név után nem jár automatikus kedvezmény, de furcsa tekintet igen.)

Az erődítményt a 13. század elején építették. Salgó és Fülek végvárak török kézre kerülése után majd két évtizedig kitartott, végül rövid ostromot követően 1576-ban a török elfoglalta és 1593-ig itt maradt. A 16. században megerősítették, ekkor kapta a hatalmas ágyútornyát. A 18. század végén a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császár seregei részben lerombolták.
Tornyából csodálatos panoráma terül elénk: tiszta időben még a Magas-Tátra vonulatai is láthatóak. Egyedülálló módon áttekinthetünk a közeli Salgó várra.

A hegy oldalában geológiai érdekesség és világritkaság a Somoskői bazaltorgona. A vár alatti kőtengert öt- és hatszögletű, hajlott oszlopok alkotják. A bazaltoszlopok merőlegesek a kihűlés felszínére, ezért itt állva az lehet a benyomásunk, hogy olyan, mintha valaki megrajzolta volna ezt a kővé dermedt lávacsodát.

Miután Zsolt barátom meglepett minket egy-egy Kofolával, elköszöntünk Somoskő csodás látványosságaitól. Most a másik oldalról kerültük meg a Strázsát, a piros kerékpáros jelzésű ösvényen. Útközben szedret csipegettünk, majd megérkeztünk az egykori kőbányákhoz.

A területen több kőfejtő is található, közöttük jelölt kerékpárút, több kitaposott útvonal, illetve tanösvény is fut, amely információs tábláiról rengeteg mindent megtudhatunk a környékről.

Az egykori medvesi kisvasutat kétszer építették meg. Először az 1870-es években a Medves keleti oldalán lévő Égigond szényábányától Somoskőújfaluig, a normál nyomtávú pályához. Ezt egy-két évtizedig használták, majd felszámolták. Másodjára 1923-ra készültek el az újabb munkálatokkal, majd 1963-ig használták a kisvasutat. A fő vonalnak több leágazása is volt, például a markáns Kis- és Közép-bányákhoz. A vasútrendszer megközelítőleg 10 km hosszúságú volt. A mai napig több helyen észrevehetjük az egykori vasúti töltés nyomait.

Először a Margit-bányát tekintettük meg, majd elsétáltunk egy egykori bányászlakás még álló falai mellett.
A Közép-bánya az egyik legrégebbi bánya a Medves vidéken: az 1800-as évek végén nyitották meg és az 1970-es évekig működött. Annyira nyugodt itt minden, hogy nehéz elhinni, hogy régen egy zajos és mozgalmas helyszín volt. A monumentális szurdokban bújik meg egy aprócska gyöngyszem: egy bányató. Az itt található Középbánya-tó természetes folyamatok és emberi tevékenység hatására alakult ki. Természetes módon került be az édesvízi medúza, de vizében halakra is felfigyeltünk.
Az ösvény több helyen felvezet a bazalttömeg tetejére. A Kis-Bányára fel is másztunk, amelyet a kicsikének mondható Újbánya követett.

Mi az eresztvényi bányák tanösvény jelzését követtük, de rengeteg ösvény kanyarog a környéken. Nagyon tetszett ez a hely, pedig a Nagy-Bányára nem is jutott időnk. Egy napot is el lehet itt tölteni, érdemes lesz visszajönni.

Csodaszép fenyvesek alatt vezetett tovább utunk, ahol őzlábgombát és tölcsérgombát is fotóztunk. Az István-táró légaknája után áttértünk a sárga négyzet jelzésre, amely visszavitt minket Salgóbányára. Útközben elkezdett esni az eső, de csak kicsit szemerkélt, a későbbi szakadó esőt szerencsésen megúsztuk.

Hazafelé menet még megálltunk a Tar melletti Buddha Parkban, ahol 1992-ben Kőrösi Csoma Sándor emlékére kegyeleti emlékművet, Békesztúpát és múzeumot emeltek, amelyeket Őszentsége a Dalai Láma szentelt fel. Mellettük megtekinthetjük a Tara Templom - Szabadító Buddha Anya Templomot, illetve a 2023-ban átadott Szkíta és Magyar Szellemiség Kőrösi Csoma Sándor Központot (Nemrót Aranykertje Templom). Végezetül az ajándékboltban is körülnézhetünk, illetve ehetünk, ihatunk az étterem részben.

Útvonal: Salgóbánya > Boszorkány-kő > Salgó vára > Dornyay Ház > Eresztvény > Petőfi-forrás > Somoskő > Somoskői-vár és bazaltorgonák > bányák és Középbánya-tó > Salgóbánya
Táv: 14,46 km
Szint: +580 m; -605 m
Mozgási idő: 3:55
Egész idő: 6:06

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram