Október 23.-án nyeregbe pattantunk és egy olyan kerékpáros túrára mentünk, amelyet már hónapokkal előtte megterveztem. Napsütés, kellemes hőfok, munkaszüneti naphoz képest kevés ember az utakon. Minden klappolt az első börzsönyi tekeréshez.

Amikor Regina barátnőmmel a Cicőke expedíciót csináltuk, Kemencénél feltűnt nekem egy kerékpáros tábla: Diósjenő 17 km távolságra, 90 perces menetidővel. Régen jártam ezen a környéken, nem tudtam, hogy a Diósjenőt Kemencével összekötő hegyi aszfaltos utat kijelölték a kerékpárosoknak. Már akkor elhatároztam, hogy idén el kell jönni és meg kell csinálni.

Ezzel a felütéssel kezdtem még tavasszal megtervezni ezt a kalandot. No de pattanjunk virtuálisan a nyeregbe és nézzük meg mi történt!

Szerda reggel a Vácra tartó vonat kerékpárszállító részei csordultig megteltek - szerencsénk volt, hogy az elsők között szálltunk fel. Vácon átszálltunk az öreg kis pirosra. A Bzmot hozta a megszokott és órákig veled maradó zötykölődős ugrálást. Diósjenőn szálltunk le a vonatról, majd egy kis igazítás és technikai szünet után elkezdtük az aznapi túrát.

A települést a vasútállomással szemben, a Béke utcán kezdve hagytuk el, amely végén egy szabadtéri színpad és egy nagyobb játszótér található. A József Attila, majd az Arany János utcákon át haladtunk tovább. Az út menti keresztnél balra fordultunk, majd jobbra tartva áttértünk egy köves szakaszra, mely felvezet az aszfaltos erdei útra.
Ha nem akarunk terepen menni, vagy kihagynánk ezt a bemelegítő kaptatót, akkor a Börzsöny úton haladjunk, az is kijelölt kerékpáros útvonal.
Ha pedig autóval érkeznénk, akkor itt, a szabadidőpark előtti részen tudjuk letenni.

Diósjenő és Kemence közötti hágóút

A Diósjenői Erdei Szabadidőpark és a Kemencei Erdei Múzeumvasút között nagyjából 17 kilométer hosszan aszfaltozott erdészeti út húzódik. A startnál több tábla is figyelmeztet arra, hogy bár csak engedéllyel rendelkező gépjárművek járhatnak itt, azért legyünk figyelmesek, van célforgalom - és nem mellesleg más biciklisek vagy túrázók is. Kicsivel feljebb pedig szalamandrákra figyelmeztető KRESZ tábla áll: "Vizes útburkolat esetén szalamandrák az úttesten!".

Az első jellegzetesség a Závoz-nyereg (500 m), ahol több pad is található, így pihenőhelyként is szolgál, illetve több gyalogos túraútvonal is itt találkozik. Ahhoz, hogy ide elérjünk 2,5 kilométeren át kanyargó, több szerpentint is tartalmazó, kicsit töredezett aszfalton kell 160 métert emelkednünk. Ez után senki se fog fázni!

A Závoz szláv eredetű szó, jelentése "hegyoldalon ferdén vezető, meredek hegyi mélyút". A találó név mögött jó tudni, hogy több, mint egy évezrede is út haladt itt, méghozzá egy nagyon fontos kereskedelmi útvonal. Nemcsak a Cserhát és a Börzsöny közötti kapcsolatok megteremtésére szolgált, hanem Lengyelország és a felvidéki bányavárosok felé is erre közlekedtek egykoron.

Megnéztük a panorámát, amelyből a magasra nőtt fák miatt nem sok mindent láttunk, majd leültünk az egyik, még szabad, napsütötte padhoz és újratöltöttük az energiaszintünket. Békességünknek az a rengeteg katicabogár vetett véget, akik szinte terrorizálták az itt pihenőket, így visszavettük a sisakot és haladtunk tovább.

Érdemes már itt magunkra kapni plusz egy felső réteget, mert innentől csak lefelé gurulunk.

Mázsaház előtt egy hajtűkanyar vár, majd tőlünk balra megjelenik a Kemence-patak. Innen végig a csodálatos Kemence-patak völgyében gurulunk, amely ősszel kiemelkedően szép arcát mutatja a sok, színes lombjával. Többször is falevél esőben haladtunk, néha olyan volt mintha egy rajzfilmben lennénk. Utólag néha kicsit bánom, hogy ezeket a pillanatokat biciklizés közben nem tudom lefényképezni vagy levideózni, mert olyan jó lenne visszanézni - de így legalább teljes fókuszban át tudom élni.

Az első kemencei házakig nagyjából 11,5 km-t teszünk meg, ami alatt 235 méter szintcsökkenést tudunk le. Így ezen a részen tényleg csak gurulni és fékezni kell, nem is nagyon emlékszem olyanra, hogy tekertünk volna.

Bár a táj valóban csodálatos és gyönyörű, legyünk figyelmesek, mert sok a kanyar, az árnyas szakaszok néhol nyirkosak, lehet forgalom és több helyen vannak lassító fekvőrendőrök. (Ottlétünkkor igazi rendőr is volt.)

A környék gazdag a forrásokban (Vas-kút, Király-kút, Dr. Kenyeres Balázs-forrás, Gyeplős-kút), általában ezek körül padok és pihenőpontok is találhatóak.

A nyeregtől lefelé az út minősége is jobb, kevésbé hibás és nem ráz.

A mászásnál és az ereszkedésnél más ruházatra van szükség. Felfelé kevesebb, lefelé több réteg kellhet a menetszél és a völgy mikroklímája miatt.

Nem megszokott körülmények között a hágó úton való közlekedése nem javasolt, pl. amikor a Kemence-patak árad vagy sok a hó. Idén arra is volt példa, hogy a dunai árvíz alatt megnyitották a szakaszt azoknak is akiknek nem volt behajtási engedélye.

A tájékozódás könnyű, csak a jellegzetes utat kell követnünk, de azért vannak információs kerékpáros táblák, illetve kerékpáros felfestések is. Utóbbiak között megjelent a Horizont narancssárga jele is.

De mi is az a Horizont?

Ezen a túrán, illetve pár nappal később a Budai-hegységben is feltűnt, hogy felfestették a Horizont narancssárga napos-sisakos jelöléseit az erdőkben. Ennek nagyon megörültem, mert nem tudtam, hogy már ebbe a fázisba ért a projekt. A social media oldalaimon és ottlétünkkor is többen kérdezték, hogy mi is ez.

A Horizont egy, az országon átívelő erdei kerékpáros útvonal lesz. Szakaszonként teljesíthető, applikációval nyomonkövethető túra Szentgotthárd és Tokaj között, a hegyvidékeken át. A gyalogos kéktúrához hasonló, annak a kerékpáros megfelelője lenne. Még nem indult el, de a Mór-Nagyoroszi szakaszon (amelybe beletartozik a Budai-hegység és a Börzsöny is), már elkezdték a jelek felfestését. Ez a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK) projektje, több infó itt olvasható. 

Kemence és Szob között

Sajnos a szuper résznek Kemencén vége szakad. A településről az Ipoly menti kerékpáros útvonalat követtük, amely 22 kilométeren a forgalmas, rossz minőségű főúton halad. Kemence és Vámosmikola között szinte folyamatosan dombra fel - dombról le játékot játszunk. Az útburkolat minősége rossz, bár nekem a vastag montis kerék és az első teleszkóp sokat tompított és segített - a többieknek nem volt olyan jó, őket rázta az út rendesen.

A Börzsönyre való rálátás viszont bárkit kárpótolhat, hiszen ahogy körbekerüljük, impozáns vonulatait csodálhatjuk. Meg is álltunk az egyik mezőgazdasági területnél fényképeket készíteni.

Letkést követően, a Liliom puszta-major után egy kilométerrel tudunk letérni a forgalmas autóútról, mert itt kezdődik a pár éve átadott, Szobig tartó kerékpárút. Végig az Ipoly mellett fut, ámbár az elején köztünk és a határfolyó között bivalyok legelnek, dagonyáznak és pihennek. Nem is kell mondjam, természetesen nem rohantunk, jól megnézegettük őket.

Ipolydamásdnál egyszer csak vége a bicikliútnak. Murvás töltésen kell 1,5 km-t tekerni, majd hirtelen újra van aszfaltos bringaút. Itt át tudunk kelni az Ipoly fölött, hogy a szlovák Chľaba-ban (Helemba) lyukadjunk ki. A híd előtt épült egy kis pihenő, ám csak egy fedett paddal.

Kicsit megpihentünk, ettünk és meghoztuk a döntést, hogy Szobon felszállunk a vonatra. Innen olyan 4 kilométerre található a vasútállomás.

Útvonal: Diósjenő > Závoz-nyereg > Királyháza > Kemence > Vámosmikola > Ipolytölgyes > Letkés > Ipolydamásd > Szob
Táv: 51,38 km
Szint: +365 m; -490 m
Mozgás idő: 2:56
Egész idő: 4:17

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram