A Horizont kerékpáros mozgalom tizenharmadik szakasza a Börzsöny északi és keleti részeire kalauzol. Bár négy településen is megfordulunk, inkább erdőben és aszfalton gurulunk. Ez a túra szuper választás, ha kevésbé forgalmas és népszerű helyen szeretnél bringázni, van időd vonatozni és nem zavarnak a rázós részek.

Harmadik nekifutásra sikerült elindulnunk erre a távra. Első alkalommal reggel máshoz volt kedvünk, második alkalommal a vasút nem akarta, hogy elinduljunk, így elátkozottnak éreztük ezt a szerencseszámos szakaszt. Végül, augusztus végén, egy kellemes, 20-25 fokos hétvégi napon meg tudtuk csinálni.

A túra Nagyorosziból indul. Ahhoz, hogy ide eljussunk, Vácról a jó öreg ugráló piros Bzmot vonattal kell utazzunk. Ezzel az a probléma, hogy az S750-es ugyan óránként jár Diósjenőre, de Nagyorosziba ritkábban. Vagy fordítva tesszük meg a szakaszt és igyekszünk elcsípni egy szimpatikus járatot, vagy a két település közötti árkon-bokron át megyünk, vagy korán reggel, vagy kicsit kényelmesen vágunk neki a túrának. Mi az utóbbit választottuk.

Az első virtuális pecsétünket Nagyoroszi vasútállomásán gyűjtöttük be, az állomásépület túloldalán. A szebb napokat is látott állomást elhagyva 100 métert tekerünk a Fő úton, majd balra, az első lehetőségnél lefordulunk. 3-4 kilométert rossz minőségű aszfalton teszünk meg, amelyen többször autós forgalommal is találkoztunk. Egy sorompó után azonban már simább burkolatú, a kihelyezett tábla szerint "közutakétól eltérő útügyi műszaki szabályozás szerint épült" részen haladunk tovább. Egy kanyar után 10%-os emelkedőt mászunk meg, majd ennek végén megérkezünk a Pénzásásnak (420 m) hívott területre.

A kis rét egy nagy turistaút csomópont. Dél felé, a parkoló után, a kék sávos jelzést követve találjuk a Pénzásási Turistaházat. De honnan a kereszteződés neve? Egykoron a Kámor-hegyen álló vár ura, Kámor rablólovag egy vasfazéknyi aranyat rejtett el vagy a várban, vagy annak környékén. Több száz éven át keresték a pénzt, de nem találta senki.

Ha pénzt nem is találunk, élményt biztosan! Két kilométeren keresztül csak gurulunk lefelé a jó minőségű erdei aszfalton, majd egy kanyarban elérkezünk a drégelyvári elágazáshoz. Ha időnk és kedvünk engedi, mindenképp érdemes feltolni a bringát azon a pár lépcsőfokon és megnézni a várromot!

A völgyben tovább kanyarodva átkelünk a Bernece-patak felett. Ezt több útleágazás is követi, Horizont jelzés hiányában elbizonytalanodtunk, hogy biztosan jó felé haladunk-e, de miután megnéztük a térképet, bizonyosságot nyert, hogy nem tévedtünk el és csak egyenesen kell követni az utat. Amúgy jellemző erre a részre, hogy kevés a jelzés: hiába egyértelmű, hogy piktogramok hiányában egyenesen kell tovább menni, mivel sok a kisebb-nagyobb letérő, pár kilométerenként, egy-egy megerősítő narancssárga Horizont jelzés indokolt lenne.

Az aszfaltos utat felváltja a makadámút. Ha te is pislogsz, hogy az meg micsoda, a Wikipédia az alábbi magyarázattal szolgál: "A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, mely a modern műutak elődje. Nevét feltalálója, John Loudon McAdam skót mérnök után kapta." Szóval olyan aszfalt szerű, de mégsem az, ahol épp, ott jó rajta suhanni, de jellemzően sok rajta a lyuk és emiatt rázós. Ezen döcögünk szinte folyamatosan lefelé a Bernece-patak völgyében, amíg elérkezünk Bernecebarátira. Útközben rengeteg pihenőhely és forrás mellett haladunk el: Deszkáspuszta, Betyár-kút, Oszlopó-forrás és pihenője, Kalakocs-pataki pihenő, Bodzás-kút, Hosszúpásti-kút. Vizük fogyasztása a legtöbb esetben kétséges vagy nem ajánlott, ami a merítős foglalat miatt van, ezért mindig tájékozódjunk a minőségéről (megtehetjük a kozkutak.hu-n).

Bernecebarátin végigcsorgunk a Széchenyi úton, majd a 1201-es főúton tekerünk pár kilométert, amíg Kemencére jutunk. Mind a két település több látnivalóval vár, érdemes lehet ezekre időt szánni, vagy gyalogosan visszatérni és felderíteni.

A kemencei erdei kisvasút épülete előtt gyűjtöttük be újabb digitális pecsétünket. Mivel mind a hárman már jó sokszor jártunk itt (legutóbb pont idén húsvétkor), öreg ismerősként üdvözöltük a pénztár és büfé épülete előtti kis pados pihenőhelyet.

Miután ettünk, ittunk, pihentünk újra nyeregbe pattantunk és megtettük ugyanazt az utat, amit tavaly októberben, csak most visszafelé. Magunk mögött hagyjuk Kemencét, majd a Kemence-patak völgye mentén folyamatos, enyhe emelkedő következik. A közforgalom elől elzárt magánút minősége jó, széles, néha jön egy-egy autó vagy szemből más bringás. Nagyon kedvelem ezt a részt, itt is több kialakított pihenő és forrás vár ránk. A fák alatt, a Börzsöny leghosszabb és legnagyobb vízhozamú állandó vízfolyása mellett sokszor látni az egykori vasúti töltéseket. Nem véletlen, hiszen majdnem 60 éven keresztül használták az itteni erdei kisvasutat, főleg faanyag és erdei munkások szállítására. Fokozatosan, az '50-es és '60-as években hagyták abba a munkálatokat. A hálózat teljes hosszát nehéz megbecsülni, mert sokszor ideiglenes pályát fektettek le, majd amikor a kitermeléssel végeztek, felszedték.

Királyháza után utunk kicsivel jobban emelkedik, majd Mázsaházánál köszönünk el a Kemence-pataktól. Itt egy utolsó, 10-14%-os, rövid emelkedő vár, amely túloldalán eljutunk a Závoz-nyeregbe (500 m) és az itt kialakított pihenőbe.
Innen már csak a féket kell használnunk: körülbelül 3 kilométer erős lejtő a jutalmunk a túra végén. Diósjenő szélén, a Börzsönyi úton keresztül érjük el a Diósjenő Kiállítótérnél található pecsételőhelyet. Innen már csak pár percre van a vasútállomás.

Az óránként közlekedő kis pirosra nem kellett sokat várnunk. Ugyanazon vagonba ültünk, mint idefelé. A bringák úgy kapaszkodtak és lötyögtek, mintha szélben száradó ruhák lennének.

Horizont infó: Horizont 13 
Útvonal: Nagyoroszi, vasútállomás > Pénzmosás > Deszkáspuszta > Nagy-völgy > Bernecebaráti > Kemence > Kemencei-Nagy-völgy > Királyháza > Závoz-nyereg > Diósjenő > Diósjenő, vasútállomás
Táv: 43,77 km
Szint: +585 m; -605 m
Mozgási idő: 3:09
Egész idő: 4:19

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram