Szeptember végén felkerekedtünk, hogy a 2022-ben elkezdett tizenegyes szakaszt két nap alatt befejezzük. Az időjárás kegyes volt, szép őszi napsütéssel teli, olykor kisebb-nagyobb hideg széllel. Az első nap számomra az ismerős helyek bejárásával telt, de másnap már nekem is minden újdonság volt. Ismét bebizonyosodott, hogy a Gerecsében rengeteg érdekesség várja a túrázókat.

Első nap: Mogyorósbánya - Tardos

Vasárnap reggel a Nyugati-pályaudvarról induló 7:21-es vonattal utaztunk Dorogra, ahol a 08:26-os, Mogyorósbányára közlekedő buszra szálltunk át. Így kilenc óra körül ott is voltunk az indulás helyszínén.

Ahogy elhagyjuk a települést, túránkat egyből egy 15%-os, aszfaltos emelkedővel kezdjük. Kevesebb, mint egy kilométer gyaloglás után, egy keresztet követően elköszönünk az úttól és nagyjából szintben haladunk tovább a fák között. Egyszer csak kiérünk egy mezőgazdasági terület szélére, ahonnan jól ráláthatunk az előttünk magasodó Öreg-kőre. Nagyjából 700 méter hosszú kaptató következik, amely során kicsit kevesebb, mint 100 méterrel kerülünk magasabbra. Ezt leküzdve megérkezünk egy nagy pihenőhöz, ahol asztalok, esőbeállók, információs táblák és több jelzett ösvény is fogad.

A kék barlang és háromszög jelzést követve tudunk felmenni az Öreg-kő tetejére, ahol megannyi látnivaló vár - tényleg nem érdemes kihagyni. A meredek, hosszú betonozott lépcsősort követve jutunk fel a Baits-barlanghoz. Tágas bejárati teremmel és belőle kiágazó több kisebb járattal rendelkező, rövid barlang ez. Nagy és látványos szája után pár méterrel egy mély akna található. A plafonon gömbfülkéket, az oldalfalak repedéseiben pedig borsókő-foltokat láthatunk.

A Baits-barlang eltörpül a pár méterrel odébb található Jankovich-barlang mellett. Nem hiszem, hogy túlzás lenne állítani, hogy ez a Gerecse egyik ékköve. Az biztos, hogy nekem az egyik, vagy talán a kedvenc barlangom. A 88 m hosszú járattal és látványos kupolacsarnokkal rendelkező üreg oldalában megbúvó hévizes oldásformákból tudunk arra következtetni, hogy egykoron a mélyből felfelé áramló meleg karsztvíz alakította ki. Fontos régészeti lelőhely, ugyanis az agyaglejtőn túl lévő hátsó terem a jégkorszak végétől, mintegy 3000 éven át érintetlen volt az elé hullott törmeléknek köszönhetően. Ennek hála találtak Neandervölgyi ősember által használt lándzsahegyeket, kőeszközöket és barlangi medve fogából készült pengéket is - tehát igazi ősemberbarlangról beszélhetünk.

Jelenleg nem láttunk denevéreket a barlangokban vagy azok közelében, de eddig bármikor jártam itt, sok volt belőlük. Vigyázzunk rájuk, ne bántsuk, ne zavarjuk őket és ne feledjük, hogy csakúgy, mint a téli szállásukként szolgáló kőépítmények, ők is védettek!

Felmehetünk a képződmény tetején tátongó lyuk peremére is. Ehhez a barlang melletti lépcsősort kell használni, amelyet 2023 tavaszán a túravezető tanfolyamon részt vevő diákok és tanáraik csinálták, így nagy öröm volt látni, hogy amit építettünk, az még mindig jó szolgálatot tesz. Azóta kiegészítették pár információs és veszélyre felhívó táblával. Utóbbira úgy gondolom tényleg szükség van, mert a kék háromszöggel jelzett útvonal, amely ezen a lépcsőn vezet, nagyon meredek, könnyű félrelépni és lezuhanni.

Gyakorlott túrázóként felmentünk az Öreg-kő tetejére, ahol megpihentünk az egyik napfényes kilátó ponton. Innen látni Bajótot, Nyergesújfalut, Esztergomot, Mogyorósbányát, a Duna kanyarulatait valamint természetesen Szlovákiát és a Gerecse dombjait is. Miközben ültünk és ettük a csúcs csokinkat, nagyon boldog voltam, hogy ezeket a szívemhez közeli helyeket megmutathattam férjemnek. Szinte három méterenként meséltem neki egy sztorit, hogy milyen élmények értek engem akkor, amikor az előző év folyamán többször is itt jártam.

Visszaereszkedtünk a kék sávos jelzésre, magunk mögött hagytuk a bajóti Öreg-követ, elsétáltunk egy nagy termőföld szélén, majd fél órával később megérkeztünk Péliföldszentkeresztre. Ha az előbbi hegyen három méterenként meséltem el egy sztorit, akkor itt szinte lépésenként.

Péliföldszentkereszten található a Szalézi Rendház és a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont is. Ismert búcsújáró hely, amelyet annak köszönhet, hogy 1730 májusában egy sántán született gyermek meggyógyult. Található itt templom, zarándokház, büfé és foglalkoznak lelkiséggel, táboroztatással, szállással és ellátással is.

Először a Szent-kúttal találkozunk, amely vize kifejezetten finom. Vele szemben található a Lourdes-i barlang, amelyet Schmidt Sándor bányamérnők és -igazgató épített az 1930-as években. Az utat követve eljutunk a Mama Celestina büféhez, amely teraszán található a pecsét (a Látogatóközpontban is van). Megpihentünk, ittam egy nagyon finom kávét, néztük és beszélgettünk a helyi macskákkal, akik jó sokat nőttek egy év alatt. A büfé mögött mosdó is található. 
Miközben megkerültük a területet, az út túloldalán egy kíváncsi szamár figyelt. 

Kis ideig a főúton, majd a mellette húzódó ösvényen jártunk. Egyszer át kell kelnünk rajta, hogy aztán a földek között felmehessünk a dombon. Érdemes itt többször megállni és hátranézni, nagyon szép a panoráma.

Az erdőben könnyen és tempósan lehet haladni. Egyszer kilyukadunk egy másik főútvonalra - figyelmesen keljünk át - de szerencsére hamar elbúcsúzunk tőle. Innen a 4,4 kilométerrel odébb található Pusztamarótig szinte végig egy nyiladékban, villanyvezetékek és villanypóznák alatt kaptatunk felfelé.

Fáradtan érkeztünk meg Pusztamarótra, a történelmi emlékhelyre. 1526-ban, a mohácsi csatát követően itt semmisült meg a magyar sereg. A második Mohácsként is emlegetett maróti csata magyar áldozatainak száma elérhette a 20 ezret. Nekik állítottak emlékművet, amelyet Kovács György szobrász készített.

Pusztamarót a 13. századtól az 1970-es évekig lakott település volt. Az itt élő svábokat 1945 után telepítették ki. Ma az emlékmű mellett történelmi temető, padok, esőbeállós pihenőhelyek és a Marót-hegyi Sólyomfészek található. A Gerecse szívében található nagy réten több híres turistaútvonal is találkozik: az Országos Kéktúra mellett a Gerecse 50, a Kinizsi Százas és a Közép-Dunántúli Piros.

Negyed óra után még mindig egy sűrűn látogatott részen vagyunk. Itt található a Kis-Gerecse (498 m), a Gerecse legmagasabb pontja a Gerecse (634 m) és a Kis-Gerecsei Kőfejtő és sziklamászó hely. Tavasszal medvehagyma illatban áradozik minden. Ebben a cikkben írtam bővebben az itteni kalandjaimról.

A Kis-Gerecse oldalában futó ösvényen kanyargunk. Egyre több körülöttünk a mohával bevont szürke szikla. Elsétálunk a Mária-kőfülke előtt, amelyet 2016-ban készítettek. A mellette lévő kisebb ablakot, amelyben egy feszület pihen, 1933-ban vájták. Ottlétünkkor nagyon erőteljesen fújt a szél.

Magunk mögött hagyjuk a sziklás részt, majd egy pár méteres szakaszon a magasra nőtt bokrok közötti dzsindzsán át vezet az utunk. Ezt követően lyukadunk ki a Serédi-kastély előtt, amely kerítésén vár a pecsét. A kúriaszerű, impozáns épületet Serédi Jusztinián esztergomi érsek építette 1935-ben. 1950-ben államosították és gyermeküdülőként működött 1990-ig. Közel egy évtizedes zárva tartás után 1999-ben került vissza egyházi tulajdonba, gyermekek üdülésére, osztálykirándulások és cserkésztáborok helyszínéül szolgált. A pletyka szerint évek óta nem szálltak meg itt fiatalok.

A kék sávos jelzésen immáron a Gerecse (634 m) oldalában haladunk tovább. Csúcsára a kék háromszög jelzés visz fel. Gyönyörű rálátásunk akad több helyről is a Pisznicére, amely fokozottan védett természeti terület és csak engedéllyel szabad belépni, mert többek között a magyarföldi husáng élőhelye és a vándorsólymok költőhelye.

A széles erdészeti út néhol fakitermelésről árulkodik. Ahogy ereszkedtünk, egy kereszteződésnél elbúcsúztunk a kék sávos jelzéstől, s áttértünk a kék kereszt jelzésre, hogy azt követve lejussunk Tardosra. Egy kisebb kereszteződésnél egy fiatal őz sétálgatott és legelt, mit sem zavarta, hogy csak pár méterre vagyunk tőle, és mások is járnak körülötte.

Szállásunk a település centrumában található Kemencés Fogadó volt. Tiszta, rendezett, bár a falak nem elég hangszigeteltek - vagy a szomszédaink voltak túl hangosak. Az ár tartalmazza a reggelit. Vacsorára annyi zöldséget kaptam, hogy azt hittem egy veteményes kert fog nőni a pocakomban.

Kék infó: OKT11
Útvonal: Mogyorósbánya > Öreg-kő > Jankovich-barlang > Péliföldszentkereszt > Pusztamarót > Gerecsék > Tardos
Táv: 22,3 km
Szint: +895 m ; -785 m
Mozgási idő: 5:28
Egész idő: 7:26

Második nap: Tardos - Szárliget

Hétfőn 8 óra körül tudtunk elindulni a szállásról. Ugyanazon a Rákóczi, majd Bányahegyi utcákon keresztül hagytuk el a települést, amin érkeztünk. Az erdőszéli parkoló környékén egy fekete és egy vörös mókus harcát láttuk. A nem őshonos, agresszív fekete mókus igyekszik kiszorítani az Európában őshonos vörös mókust.

Rácsatlakoztunk a kék sávos jelzésre, majd nagyjából egy kilométer után megérkeztünk a Bánya-hegyi erdészházhoz, ahol a pecsét a csinosan felújított kúriával szemben, az útjelző oszlopon vár. A mögötte elterülő részen vörösmárvány bánya üzemel.

A különböző szélességű erdészeti utakon majd ösvényeken tempósan tudtunk haladni a nagyra nőtt fák alatt, amíg elérkeztünk egy tisztásra, ahol rengeteg őszi kikerics virágzott.

Átkeltünk egy úton, majd egy bocilegelő mellett tértünk vissza az erdőbe. Itt van egy parkoló is, bár pad vagy más ülőalkalmatosság nincs. Ennek ellenére megálltunk, a kellemes napfényben fürdőzve megettünk egy-egy almát.

A következő pecsételőpontig nem történt semmi említésre méltó, nem láttunk semmi különöset, ellenben gyorsak voltunk és mély beszélgetésekbe merültünk. A Pes-kő alatt is jártunk, de abból a fák és az erdő miatt nem láttunk semmit.

Koldusszállásnál egy útmenti villanyoszlopon pecsételtünk. A tó melletti fűzfa alatt ebédeltünk, miközben folyamatosan jöttek az autók a vadászházhoz. Egy vizsla, miután kiszabadult a négykerekűből, boldogan szaladgált és szimatolt.

Az aszfaltos bekötőúttól pár perc után elköszönünk, balra fordulunk le róla. Széles szekérutakon haladtunk, miközben megéreztem, hogy megjött a menstruációm. A technikai szünet után arra lettünk figyelmesek, hogy egyre jobban halljuk a különböző járművek hangját. Nem hiába, közeledtünk az M1-es autópályához.

Amikor már annyira közel vagyunk hozzá, hogy látjuk a fák között, akkor elfordulunk ismét balra, egy szomorú kukoricásnál. Ez a Bodza-völgy, amely mellett végigsétáltunk, majd újra az erdőbe jutottunk. Felvonszoltuk magunkat az emelkedőn, majd egy kerítés mellett mentünk tovább, ami után átkeltünk egy forgalmas úton, s pár méter után újra visszatértünk az erdőbe. Megkerültünk egy farakadó gépet, majd újra aszfaltos úton találtuk magunkat, amelyen legalább már gyér volt a forgalom.

Tornyópuszta előtt elfordultunk balra, követtük a régi aszfaltos utat. Elsétáltunk egy nem működő baromfitelep mellett, majd megérkeztünk az erdő szélére. A településtől 2,2 kilométeren át romos aszfalton emelkedünk, mígnem balra kell letérnünk. Itt a piros sávos jelzés is becsatlakozik a kékbe. Egy kilométer után megérkeztünk a Somlyóvár kulcsosházhoz, ahol pecsételni is tudtunk.

Ha a kék háromszög jelzést követjük, feljuthatunk a Somlyóra (435 m). A piros vár jelzés mentén kijutunk a Kis-Somlyóra (382 m) és Tarján vára romjaihoz. Idő hiányában ezeket kihagytuk, de a hegytető végében lévő kilátás pontra kisétáltam, ahol pazar panoráma tárult elém.

A Somlyóvár kulcsosház a kéktúrázók körében egy epikus helyszín, éppen ezért már vártam, hogy eljussak ide. A házikó körül az emberre rászakad a szabadság és a nyugalom érzése. Kint padok és sütögető szpotok várják a vándorokat. Az épület eleje nyitva, ahol esős vagy hideg időben be tudunk menni vagy ülni. Kulcsosház révén beljebb csak akkor juthatunk, ha nálunk a kulcs. Bent nem voltam, de tavasszal pár barátom igen, és az ő elbeszélésük szerint sajnos bent még rosszabb a helyzet, mint kint. Megérdemelne egy felújítást, akár közös összefogásból is.

A házikó előtti kéktúra térképről leolvasható, hogy régebben Nagyegyháza közelébe se ment az útvonal, most pedig igen, így ehhez képest egy jókora "kitérőt" kell megtennünk. Utóbbi nem volt újdonság a számunkra, de az, hogy régebben másfelé futott a "kék", Marcit kicsit mérgessé tette, mert aznap már 24 kilométer volt a lábunkban és még messze volt a vége.

Követtük tovább a jeleket, több, kerítéssel elzárt faültetvény mellett is elhaladtunk. Valószínűleg ezért nem arra fut már a jelzés, hiszen az újonnan telepített fákat, erdőt védeni kell, hogy meg tudjon erősödni és a benne lévő növények meg tudjanak nőni.

Tempósan haladtunk lefelé. Többször is olyan részeken keltünk át, ahol sok vékony fa keresztezte utunkat. Szinte vártam, hogy egy rőzsegyűjtő anyókával találkozzunk. Elsétáltunk egy bálákkal tarkított mező mellett, békakuruttyolás hozta tudtunkra, hogy elérkeztünk a Nagyegyháza szélén lévő tavakhoz. Újra aszfaltra térve egy kis tanyánál kell majd balra fordulni. Szembe jött velünk egy túrázó, kérdezte, hogy merre lesz vízvételi lehetőség a közelben (csak Koldusszálláson, de lehet, hogy csak akkor, ha van ott valaki vagy ha találsz egy csapot a kertben). Kicsit beszélgettünk, kiderült, hogy két hetes szakaszokban csinálja a kéktúrát: tavasszal Írott-kőtől Nagyvázsonyig ment, most pedig a Nagyvázsony és Hűvösvölgy közötti részt csinálta. Remélem, sikerült neki.

Elsétáltunk egy erdei temető, majd egy magasba nyúló gyárkémény mellett is. A Gesztenyefa sor után a Gesztenye soron haladunk - mindkét utca telis-teli volt szép, kövér, csillogó gesztenyékkel. Egy takaros kis park szélén található egy kék kút, mellette pedig több pad is. Pihentünk egy nagyobbat, ami kellett is, mert ekkora már mélyponton voltam. A motivációm elszállt, fáradt és nyűgös voltam. Ittam, ettem (vegán) gumicukrot és a telefonomról vonatjegyet vettem a hazaútra. Közben folyamatosan zúgott a sztrádán közlekedő gépjárművek zaja.

A park után a buszmegállóknál lévő kis utca felé mentünk, ahol az M1-es autópálya alatti alagúton tudunk átkelni. Már csak egy domb választ el minket a céltól. Felmentünk a barátságos emelkedőn, majd szintben és egy nagyon kicsit emelkedve sétáltunk tovább. Ezt egy gyors lefolyású ereszkedés követte, majd kikerültünk a fák közül, kiléptünk az aszfaltra, elfordultunk jobbra és máris megláttuk a 100 méterre lévő vasútállomást.

Integettünk a pecsétnek, hiszen pár hónapja már jártunk itt, amikor a 10-es szakaszt fejeztük be.

Amíg a peronon vártuk a vonatot, ünnepélyes hangulatba kerültünk: ezzel a két napos túrával nemcsak Budapesttől nyugatra van kész minden szakasz, hanem egészen Írott-kőtől Becskéig, amely 69%-os teljesítést jelent.
Hurrá! :)

Kék infó: OKT11 
Útvonal: Tardos > Bánya-hegyi erdészház > Koldusszállás > Somlyóvári kulcsosház > Nagyegyháza > Szárliget
Táv: 36,3 km
Szint: +965 m ; -1025 m
Mozgási idő: 7:47
Egész idő: 9:51

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram