OKT: 18-as szakasz fele (Nógrád -> Ősagárd)
Szeptember első péntekén a Cserhát nyugati dombjait vettük célba, amely során a Naszályra is felmásztunk. Ez már az utolsó szakasz, amire azt mondhatjuk, hogy Budapesthez közeli, így megfelezve egy napba még pont belefér.
A napot a Nyugati pályaudvaron kezdtük, ahonnan a Z70-es zónázóval Vácig vonatoztunk. Az emeletes vagonokkal még mindig nem tudunk betelni, olyan szuperek, teljesen más perspektívát ad az ablakon való kibámulás. Vácon átszálltunk a Balassagyarmat felé haladó studenka vagonkára, amely a hétköznap reggeli órákra való tekintettel tömve volt diákokkal. Szó szerint fel kellett préselnünk magunkat a kis pirosra, de a diáksereg az első megállóban, Kisvácon le is szállt, így utána már ülve élvezhettük a zötykölődést Nógrádig.
Legutóbb amikor Nógrádon jártunk a várra már nem volt időnk, így most annak megtekintésével indítottunk. A domb tetejére már a honfoglalás előtt várat emeltek, amely a középkorban folyamatosan tovább épült. Tulajdonosai folyton váltakoztak, a török többször elfoglalta. 1685-ben egy villámcsapás következtében felrobbant a lőporraktár, amely a vár végét jelentette. Ezt követően a török lerombolta, majd elhagyta a szabálytalan alaprajzú egykori erődítményt. Jelenleg pár várfal, vagy várfal részlet található a dimbes-dombos, fűvel benőtt tetőn. Tetejéről a település és környéke, a Naszály, a Börzsöny és a Pilis is csodásan belátható. Belépő nincs, éjjel-nappal nyitott kapu várja a turistákat. Ottjártunkkor a vár oldalában kecskék legeltek.
Nógrádot egy pálinkafőző felé hagyjuk el, majd egy vadászles mellett bemegyünk egy fiatal erdőbe, ezt követően áthaladunk a Morgó-patak kiszáradt medrén, és a vasúti síneken. Elkezdjük a felfelé kaptatást a Nagy-Kő-hegy oldala, majd nyerge mentén, hogy megérkezzünk a Nagy-Kő-hegyre (383 m), ahol a Lokó-pihenő található.
A fedett pihenőt, ahol a pecsétünk is található, 2009-ben alakították ki, a Lokomotív Turista Egyesület 60. évfordulójára. 1952-ben ez a szakosztály indította el az Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat. Tőle 5 lépésre található Józsi padja, amelyről páratlan panoráma tárul a szemünk elé: Szokolya, a Duna, és a Visegrádi-vár is, így más perspektívából is megtekinthetjük, hogy merről jöttünk a kéken.
Egy kis tízórai szünet után folytattuk utunkat a következő pecsételőhely felé. Csupán 4,5 km-rel odébb található, de ehhez 229 méter szinttel kell lejjebb ereszkednünk, különböző erdészeti utakon haladunk. Favágókkal is találkoztunk itt, egy parkoló erdészeti kiközelítőhöz egy szép állapotú UAZ igyekezett.
Kis idő után átkelünk a Keskeny-bükki-patak kiszáradt medrén és meg is érkezünk Magyarkútra. Jobbra tartva, pár méter megtétele után jutunk az Irma-forráshoz, és a frappáns nevű, Kocsma a pipáshoz létesítményig. Utóbbi kerítésén vár ránk a pecsét. A nagy nyári szárazság és aszály itt is megmutatkozik. Hiába, hogy előző nap esett az eső, a forrásból nem jön víz. Viszont, a kis medencéjében, a hideg vízben egy kicsi fekete gyíkszerű lény pihenget egy kövön. Nem tudjuk biztosan, de úgy nézett ki, mint egy folt nélküli szalamandra bébi, vagy mint egy gőte. Nem zavartatta magát, meg se moccant.
Pecsételés után, nagyjából 1,5 km-rel később található egy kis pihenőhely 3 paddal és az Aranyos-kúttal, vagy más néven Aranyos-kúti forrással. Ebből kellemes, hideg víz csöpörgött.
Kissé később jobbra kell letérnünk, ami után egy intenzív, de rövid távú mászás vár ránk, balunkon viszonylag frissen körbekerített, már növekvő új erdőcsemeték. Itt is találkoztunk favágókkal, de már kicsit messzebbről, éppen pihentek. Meg is érkezünk Szendehelyre, ahol a Szentháromság-kápolna mellett sétálunk el.
Átkelünk a 2-es úton, s mi itt, a Szepi fogadóban tartottunk egy nagyobb pihenőt, ahol megebédeltünk. Fun fact, hogy ez volt az első alkalom, hogy étteremben és/vagy főtt ételt ettünk ebédre kéktúrázásaink során. Meglestük a helyi macskákat, majd a parkolóban pecsételtünk, s folytattunk utunkat. Itt találkoztunk hazánk egyik legértelmetlenebb biciklis útjával, ami a semmiből megy a semmibe, aszfaltról a murvára, méghozzá úgy, hogy egy kanyarban meg is szűnik a bringaút. Teljesen érthetetlen az egész.
Innen a Lósi-patakhoz érünk, ahonnan már csak pár lépés és megérkezünk a Gyadai tanösvény kezdőpontjához, illetve a Katalinpusztai Kirándulóközpont épületéhez. Itt már többször jártam, így most csak az első beszámolómat hagynám itt.
A függőhíd után eddig én mindig balra haladtam tovább, a tanösvényen, végre eljött az idő, hogy jobbra menjek tovább, a Naszály felé. Ez amúgy gyermekkorom egyik nagy vágya volt, mert nagyon sokszor láttam s látom a környékből kimagasló hegyet, a bánya miatt ragyogó fehéres-narancssárgás foltjait. Hát, végre még egy bakancslistás tételemet kipipálhatom, gondoltam én előre, de ez nem teljesen valósult meg.
Tehát a függőhíd után jobbra kell fordulnunk, ahonnan bár folyamatosan emelkedünk, sokszor ereszkednünk is kell, így eléggé hullámvasút jellege van ennek a résznek. Közben elhaladunk a kiapadt Bik-kút mellett is, ahol egy kis pihenő is várja a megfáradt túrázókat. Egyszer lesz egy hajtűkanyar, ami után indul a nehéz terep.
Mire ide eljutottunk, már nagyjából 25 km volt a lábunkban, s innen indul meg igazán a hegyremenetel is: a csúcsig 2,5 km van hátra, 240 m szintkülönbséggel. Egy hosszabb szakaszon keskeny, sziklákkal megszórt, meredek ösvényen kell haladnunk. Gyakorlott túrázóknak semmi gond, de kezdőknek, vagy nagycsaládosoknak nem ajánlanám. A mászásban egy kis pihenést jelenthet a Szinlő-barlang környéke, ahol egy információs tábla is vár. Ezt elolvasva megtudhatjuk, hogy a Naszályon közel 80 barlang és üreg található. Közülük az egyik a Szinlő-, vagy más néven Víznyelő-barlang, amely hazánk ötödik legmélyebb barlangja. A ma ismert járatok összhossza körülbelül 2 km, de a barlang további feltárása során ez biztosan növekszik majd. Csak barlangászok térhetnek le hozzá, járatrendszerét szűk, omladékos átjárók, meredek falú aknák és tágas termek jellemzik. A hegyen a sok barlang és víznyelő mellett több, mint egy tucat denevérfaj is megtalálható, úgy mint a kis patkósorrú denevér, a szürke hosszúfülű denevér, vagy a vízi denevér. Hazánkban minden denevérfaj és barlang védett, vigyázzunk rájuk!
Pár méterrel odébb egy tábla jelzi, hogy a kék háromszöget követve a Látó-hegyre mehetünk, vagy haladhatunk tovább a kék csíkos jelzésen a Naszály-csúcsra. A tervünk a Látó-hegy megtekintése volt, hiszen innen tárulhat elénk kilátás, de az előttünk álló út még nagyon meredek volt, és minden energiánkra szükségünk volt. Bár csak 0,6 km a csúcs, 111 métert kell hozzá megmásznunk. A Naszály csúcsán (652 m) a földmérők 1974-ben egy geodéziai mérőtoronyot állítottak. Ennek a tetejéből tárulhat elénk a panoráma, lentről sajnos nem. Felmászni rá évekig tilos volt, talán mondhatjuk, hogy most sem ajánlott, de lehetséges, ha felmászunk a vaslétrán. Idő hiányában sajnos ez is kimaradt nekünk most, de majd legközelebb!
Kelet felé, a hegyről már lefelé haladva a táj megváltozik: sziklás, köves, bokros. Ezen a területen haladunk folyamatosan, sokszor szép kilátási pontokkal. Egyszer egy tábla jelzi, hogy 100 méter múlva, a kék barlang jelet követve, elérkezünk a Násznép-barlanghoz. Kivételesen ezt is hozzácsaptuk a "majd amikor legközelebb jövünk" csomaghoz, mert már az idő is előrehaladott - igyekszünk idén ősszel tényleg visszajönni és megnézni mindent, amit most kihagytunk.
Folyamatos és erős ereszkedésünket egy balra kanyar váltja fel, amely után erdészeti úton, majd kisebb turistaúton folytatjuk tovább utunkat, immáron újra tempósan, kicsit hullámvasút szerűen, hol kicsit fel, hol kicsit le. Amikor a sietés következtében ezt már kezdjük unni, ki is érünk az erdőből és szántóföldek között találjuk magunkat. A felhők és az ég a lefelé menő Nap sugarai miatt csodaszépek, a magas fűben őzikék legelgetnek, majd megriadva elszaladnak előlünk (nem mintha megkergetnénk őket).
Egy kisebb erdős részre érkezünk meg újfent, amelyből kifelé jövet egy tanyát, majd Ősagárd első házait érjük el. A faluban sétálva átkelünk a Sinkár-patak felett, elmegyünk egy sílécekből készült kerítés előtt, majd egy kereszteződésbe érkezünk, ahol a pecsét vár ránk, egy kedves fekete-fehér macska társaságában.
A buszmegállóban ülve, a kék csapból nyert hűvös vizet iszogatva pihentünk s várakoztunk, miközben a Nap is lenyugodott. A szürkületet sötétség váltotta fel, de ekkorra mi már autóban ülve haladtunk hazafelé.
Kék infó: OKT 18
Útvonal: Nógrád -> Lokó-pihenő -> Magyarkút, Irma-forrás -> Aranyos-kúti forrás -> Szendehely -> Gyadai tanösvény -> Naszály-csúcs -> Ősagárd
Táv: 34,43 km (hivatalos: 28,8 km)
Szint: +1495 m ; -1180 m (hivatalos: +1105 m; -1050 m )
Mozgási idő: 8:58
Egész idő: 10:50