Az Országos Kéktúra kettes szakaszát sokan tartják a legszenvedősebb résznek, mert a kisalföldi tájon csupa hosszú, egyenes utakon halad, több aszfaltos résszel, s kevés megtekintenivalóval. Ezek mind igazak, kár lenne tagadni, de korántsem olyan rossz a helyzet. 

Az OKT második szakaszát egyben terveztük megcsinálni kettő vagy három nap alatt, de végül módosítani kellett az elképzelésen. Így jutottunk el augusztus második szombatján Sárvárra, ahol buszra szállva Hosszúperesztegig utaztunk, s 10 óra körül megkezdtük aznapi túránkat.

A Hosszúpereszteget átszelő 8-as útról északnak tartva, egy út szélén álló keresztnél lekanyarodva üdvözöljük a földutat. Nagyjából két kilométerig szántóföldek között gyalogolunk, majd jobbra kanyarodva betérünk egy erdőbe. Széles utakon, dombocskákra fel s le haladunk, a fák árnyékában.

Nagyjából 10 km után érkezünk Káldra, ahol a helyi általános iskola kerítésén található pecsétet használtuk. A falu érdekessége, hogy sok helyen az utcasarkokon az adott híres ember oldalnézetből készült domborműve található utcanévtábla helyett. Egy fedett buszmegállóban hűsöltünk, s ebédeltünk, miközben a szemben lévő kocsmából énekeltek a nem-szomjas férfiak - nem hiába: jó ebédhez szól a nóta.

A falut elhagyva, a focipálya után kezdődik a Farkas-erdő, ahogy azt a magas kapu is jelzi. A 7.200 hektáros erdőtömbben széles, murvás úton haladunk. Ezen a részen találkoztunk a legtöbb túrázóval, s kéktúrázóval (érdekes mód, mind a másik irányból jöttek), illetve nagyon sok gombagyűjtővel. Az egyik kereszteződésnél jobbra letértünk, immár a kék háromszög jelzést követve, ami a Scherg Lőrinc-kilátóhoz vezet. Az építmény úgy néz ki, mintha maximum 3 éves lenne, holott 2015-ben adták át. Felfelé sétálva lépcsőkorlátjai között madárfészkeket láttunk. A legfelső szintjén tábla segít a tájékozódásban: a látómező szélessége 30 km, a távolság pedig 55 km. Többek között láthatjuk Kemeneshátat, Káldot, a Somló hegyet, sőt, a távolban kimagasodó Bakonyt is a Kab-heggyel és a Kőris-heggyel (OKT 7 és 8).

A panoráma megtekintése után folytattuk utunkat tovább a kék háromszög jelzésen, amely visszatorkollik a kék sávos jelzésbe. Az egyenesen haladó úton több hirtelen lejtő s emelkedő gondoskodik arról, hogy kicsit megemelkedjen a pulzusunk. Nagyjából 40 méterre a kék sávos jelzésre való csatlakozásunk előtt, a Pilóta-dombon található egy fakereszt. Az előtte álló információs tábláról megtudtuk, hogy vitéz nemes Molnár László magyar királyi repülő hadnagy itt vesztette életét, aki a második világháborúban a legtöbb magyar légigyőzelmet aratta.

Az ismét széles erdészeti útra térve már látható előttünk a Hidegkúti Vadászház kerítése, ahol újabb pecsételés vár reánk. Ezt egy majdnem 5 kilométerig tartó aszfaltozott egyenes követi, melyen olykor autók előztek meg. Néhány helyen, ahol kevesebb volt az árnyék, a napos időben a burkolatban maradt a cipőtalpunk nyoma. Kicsit megpihentünk Scherg Lőrinc erdőmester és felesége sírhelyénél. 1901-től bízták meg a káldi terület vezetésével, neki köszönhető, hogy az egykoron túllegeltetett és leromlott Farkas-erdőt néhány évtized alatt kiemelkedő hírűvé nevelte.

Pár perccel később, az egykori Rózsakerti erdészház kerítésén találjuk a következő pecsétet, majd újabb pár perccel később átkelünk egy másik Farkas-erdő kapu alatt, jelezvén, hogy most hagyjuk el annak területét. Másfél kilométer múlva megérkezünk Gérce településre, ahol ismét bélyegeztünk az igazolófüzetünkbe. A könyvtár mellett, a fenyőfák árnyékában ettünk és pihentünk a padokon, majd a polgármesteri hivatal előtt feltöltöttük vízkészleteinket.

A falut elhagyva újabb termőföldek mellett vezetett utunk. Gérce és Sitke között megszaporodnak a hobbikertek, a szőlőültetvények. Itt, az út szélén található egy kis bódés büfé, a Kéktúrás Pihenő. A nyári melegben jól esett volna egy hideg jégkrém, ami sajnos épp nem volt, így hideg üdítőkkel hűsítettük magunkat. Húsz perccel később elhaladunk egy szentély, majd a sitkei kápolna mögött.

Ezt követően pár métert főútvonalon sétálunk, majd jobbra egy virágos mezőre térünk le, hogy aztán balra fordulva erdőben haladhassunk tovább. Többször kis rétek, mezőgazdasági területek, napkollektor ültetvények tarkítják utunkat.

Egy nagyobb rétátkelést követően, Hegyközséghez érünk, amely szélén vezet a Kék. Bicikliúton haladunk, átkelünk a Herpenyő-patak felett, majd egy bevásárlóközpont után a megáradt Rába felett is átsétálunk. Elsétáltunk a nyüzsgő strand- és hotel komplexumok mellett, majd a Csónakázó-tóhoz érve a pecsétnél rátértünk a hídra, amelyről megcsodáltuk a sok-sok tőkés récét.

Gyorsan teljesíthető rész ez, menetelés jellege ennek is van, de kevésbé, mint az első szakasznak, mert több a kisebb-nagyobb dimbecske-dombocska, s több a település, amin átvezet a kék. Így, hogy ketté szedtük, talán kevésbé volt megterhelő testileg és (főleg) lelkileg, minthogyha egyben megcsináltuk volna - de ezt majd utólag jobban látom.

Kék infó: OKT02
Útvonal: Hosszúpereszteg > Káld > Farkas-erdő > Gérce > Sitke kápolna > Hegyközség > Sárvár
Táv: 35,80 km
Szint: +520 m ; -530 m
Mozgási idő: 8:07
Egész idő: 9:34

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram