OKT: 21-es szakasz (Sirok - Mátraháza)
Mint azt az előző posztban említettem, június közepén a Mátrában kirándultunk, és az itt lévő három kék szakaszból kettőt teljesítettünk is. Hát, hölgyeim és uraim, ezennel bemutatjuk a Mátra halál szakaszát, amely teli volt izgalommal, vízhiánnyal, hőségriadóval, izzadsággal, és rengeteg kitartással!
A mátraszentimrei szállásunkról elkocsikáztunk Mátraházáig, ahol a Volánbusz egyik távolsági járatára szálltunk. A modern busszal Sirokig mentünk, ahol pont a buszmegállóval szemben található a siroki pecsételőhely, a Hunor étterem teraszán. Miután 10:14-kor pecsételtünk, még a helyi boltban betankoltunk csokival és smoothieval. Kellett az energia, tudtuk, hogy teljesítenünk kell aznap.
A 24-es főúton haladunk, majd a tarnaszentmáriai elágazásnál letérünk, átkelünk a Tarna-patak felett, elmegyünk egy régi vasútállomás előtt, majd kicsivel később jobbra letérünk az útról, és bemegyünk a fák közé. Innen meg is kezdődik a folyamatos felfelé haladás. Az egyik kis pihenőnkön Marci zokniján találtunk egy potyautas hernyót.
Elmegyünk a Kalapos-tetőn (475 m), az Átrád-tetőn (485 m), és a Gazos-kőn (507 m). A Gazos-kőnél nagyon szép panoráma terül a szemünk elé: rálátunk Recskre, a siroki várra, egy tóra, és a környező összes hegyre.
Innen tovább haladva a következő magaslat a Szederjes-tető (676 m), ami után lefelé haladva, olykor a fák koronái között lehet látni a recski bányát. A következő magaslat a Nagy Zugó-hegy (637 m), a Jagus (620 m), majd Oroszlánvár, amely egykor egy földvár volt.
A következő szép kilátásunk a Nagy-Szár-hegyen (743 m) volt. A meseszép panorámán túl a visontai erőmű hűtőtornyait is szemhunyorgatás nélkül láthattuk. Innen rajzolódik ki először a Kékestetőn lévő adótorony, ami még nagyon-nagyon távolinak tűnt, pedig ekkor már 17,5 kilométer volt mögöttünk. Éppen ezért nem is álltunk meg pihenni, haladnunk kellett.
Nagyjából 1 kilométeren át ereszkedtünk le 103 métert, amikor végre elérkeztünk a Hármashatár erdészházhoz, ahol tudtunk pecsételni, és egy nagyon kicsit pihenni. Pont 18:00 óra volt, amikor odeértünk, így már 7,5 órája úton voltunk, és 18,3 kilométert tettünk meg. A nagy forróságban (mint említettem országos hőségriadó volt) folyamatosan ittunk, ami miatt ekkorra nekem már elfogyott az összes vízkészletem. Marcinak még volt 1-2 liter, innentől a Kékestetőig az ő vizéből ittunk mindketten, de csak nagyon kicsi kortyokat, és előtte háromszor meggondoltuk, hogy tényleg innunk kell-e. Engem ez és az egész tény, hogy már ennyi idő eltelt, de még csak itt járunk, nagyon megviselt, hiszen 5,5 liter vízzel indultunk el, és még Sirokon is ittunk fejenként fél litert, amikor elindultunk. Nem gondoltam volna, hogy elfogy, de legalább az útvonal háromnegyedénél jártunk már.
Innen egy erdészeti úton haladtunk tovább, amelyet egy elágazás követett (671 m), ahol éppen két hegyi kerékpáros jött lefelé. Velük egy kicsit beszélgettünk, megkérdeztük, hogy milyen messze vagyunk még a Kékestől, milyen lesz az utunk, satöbbi. Ekkor indult az újabb kihívás: folyamatosan hegygerincen kellett haladnunk, olykor nagyon sziklás terepen, többségében felfelé. Elhaladtunk a Disznó-kő (740 m) és a Sas-kő (870 m) mellett, majd egy kereszt mellett is. A két magaslati pont között az út jobb oldalán két kecskét vettünk észre, ahogy békésen legelésznek, és felfelé tartottak, felénk, a turistaút irányába. Nem akartuk, hogy nagy baj legyen, ezért Marci elkezdett hangosan beszélni, ordítani, amit már meghallottak, megijedtek és futásnak eredtek visszafelé. Ezen az eseményen felül amúgy rengeteg állattal találkoztunk utunk során: még Sirokon gólyákkal, majd az erdőkben egerekkel és gyíkokkal is.
Kis idő múltán elénk tárult egy nagyobb emelkedő, amelyen nagyjából egy kilométert kellett felfelé mennünk, majd megláttuk az első épületeket. Az utolsó tartalékainkat is összeszedtük, és gyorsabb tempóban megtettük a maradék métereket. Én pecsételtem, míg Marci körbenézett, hogy esetleg van-e még nyitva árus, bódés, hogy innivalót vehessünk. Sajnos este 8-ra minden bezárt, de a navigációs applikáció szerint, ahogy ereszkedünk majd lefelé találunk egy forrást - ezt a játszótéren lévő felnőttek is meg tudták erősíteni. Hát, így értünk fel Magyarország legmagasabb pontjára, a Kékestetőre, 1014 méter magasra. Egy szenvedés volt, azt hittem fel kell adnunk és segítséget hívnunk, de nem kellett, megcsináltuk!
No de ám, itt még nem volt vége, le is kellett érni a hegyről, ahol a kocsink várt ránk. Mivel már sötétedett, és csak egy fejlámpa volt nálunk, a felújított aszfaltos úton indultunk lefelé. Nem kellett sokat mennünk, megtaláltuk a Jávoros-forrást, amelynél pár pad és egy épület is található. A forrás megváltást jelentő vize nagyon hideg és finom volt, csak sajnos iszonyat lassan csepegett a kulacsunkba, így várakoznunk kellett.
Ezt követően tovább haladtunk lefelé az úton, amelyen látszottak még a szurkolók által felírt bíztatások a Tour de Hongrie kerékpárosainak. Visszatértünk a nagy parkolóba Mátraházán, ittunk az autóban hagyott vízből, kicsit kifújtuk magunkat, és elindultunk vissza a szállásunkra. Útközben öt rókával, két szarvassal és rengeteg békával találkoztunk. 21:30 körül vissza is tértünk Mátraszentimrére, ahol a személyzet már nagyon aggódott értünk - nem szóltunk nekik, hogy lehet, nem érünk vissza vacsorára, mert úgy számoltuk, hogy legrosszabb esetben is este 8-ra visszaérünk, és mint utólag kiderült, a telefonszámunkat tévesen írták fel. Hideg élelmet készítettek be nekünk, amelyet egy nagy zuhany után lelkesen és hálásan el is fogyasztottunk.
Hát, ilyen volt nekünk ez a kéktúra szakasz. Sose felejtjük el, és nem csak azért, mert a nászutunkon csináltuk meg, hanem mert óriási nagy kihívás volt mind a kettőnk számára, és egy nagy élménnyel lettünk gazdagabbak. Érdekes, hogy a lábainkat nem kínozta meg ez a túra.
A táj gyönyörű, nagyon sok szép panorámát és állatot láthattunk. Mindenkinek azt tudjuk ajánlani, hogy Sirokról induljon neki, ahogy mi is, mert hiába, hogy kicsit többet kell felfelé mászni erről az oldalról, de sokszor olyan emelkedők voltak, amiken én lefelé tuti seggel mennék le, mert máshogy nem lehet. De, hogy a kéktúra oldalát idézzem: "... bármely irányból csináljuk is, ez lesz az egyik legkeményebb túránk a kéken."
Kék infó: OKT 21
Útvonal: Sirok -> Gazos-kő -> Szederjes-tető -> Oroszlánvár -> Nagy-Szár-hegy -> Hármashatár erdészház -> Disznó-kő -> Sas-kő -> Kékestető -> Mátraháza
Km: 29 km (hivatalos: 26,3 km)
Szint: 1.454 m (hivatalos: +1560 m; -1020 m)
Mozgási idő: 7:52
Egész idő: 11:11 (hivatalos: 8:10)