OKT: 5-ös szakasz (Badacsonytördemic -> Tapolca)
Az Országos Kéktúra második legrövidebb szakaszán utunk háromnegyede aszfalton halad, de kárpótol minket a vulkanikus táj, a bazaltorgonák, a csodás panoráma, a Balaton és a sok-sok szőlészet, borászat.
Kirándulásunk egy meleg július közepi napra esett, amikor Tapolcáról a Badacsony lábához vonatoztunk el a Kék Hullám IC-n. Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson vár ránk a pecsételő a jegypénztár melletti üvegkalitkás helységben, ahol nyitható ablak híján, egy kazánban érezhetjük magunkat a meleg reggelen - pedig a szoba túloldalán lévő cserépkályhába be se volt fűtve.
Az állomást elhagyva jobbra kell elindulnunk, majd a következő kereszteződésnél szintén jobbra kell tartanunk, át a vasúton. A Szigligeti várig az országúton kell haladnunk, amely nagyjából 3 kilométert jelent. Haladjunk az út bal oldalán, ezzel is segítve az autós s biciklis forgalmat, és nem utolsó sorban saját épségünket.
A Szigligeti vár aljához érkezve azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok ember és autó volt jelen. A templomnál pecsételtünk, majd tartottunk egy szendvicsezős szünetet. A várhoz érdemes hétköznap menni, akkor sokkal kevesebben vannak. Mi másfél hónappal ezelőtt jártunk itt, arról külön bejegyzésben írtam, amelyet itt lehet elolvasni. Ha a környéken vagyunk, ne hagyjuk ki!
Miután lesétálunk a vár parkolója mentén, egy ideig a 71-es főút melletti kerékpárúton kell tovább haladnunk, majd Hegymagas felé kell letérnünk, ahol ismét a forgalmas aszfalt szélén haladunk tovább. Egy kanyart követően jobbra letérünk, s immár a szőlőültetvények között folytatjuk a kéket: megérkeztünk a badacsonyi borvidékre. Előttünk a Szent György-hegy, mögöttünk a Szigligeti vár, a Badacsony és a Balaton.
A szőlészetek, borászatok között haladva megkezdődik a folyamatos mászás. Az első intenzívebb kaptató pihenőhelyéül a Szűz Mária szent neve-kápolna (214 m) szolgál, amely 1775 körül épült. Innen már látható a hegy kopár teteje és néhány vulkanikus orgonasíp alakú kőoszlop.
300 méterrel később az Oroszlánfejű kútnál tudjuk feltölteni kulacsainkat. Az oroszlán szájából folyton csobogó víz először egy kisebb medencébe érkezik, onnan egy nagyobba folyik át, amelyben halak is úszkálnak. A kút vize kellemesen hideg, felette egy nagy fa gondoskodik az árnyékról. Ottjártunkkor 2 kutya is csatlakozott hozzánk a frissítésben, gyakorlott mozdulatokkal felmásztak, és belefeküdtek az elsődleges medencébe hűsölni.
Tovább folytatjuk menetülésünket a hegyre, ahol nagyon gyorsan változik a tájkép: drága borászatok, nápolyi hangulatú utcácskák, kőkerítések, vidéki házak, szőlőföldek, levendulások, lepkék és szöcskék, erdő. Egy kicsivel később már csak az ösvényen haladunk tovább, hátrahagyunk minden házat és kertet.
Egyszer csak egy elágazáshoz érünk, ahol balra a kék háromszög ösvény vár, amely felvisz a hegy tetejére, oda-vissza mindössze 600 méter kitérőért cserébe. Ezt természetesen nem hagyhattuk ki, a Szent György-hegyen (418 m) két kilátóponton is megcsodálhattuk a meseszép balatoni tanúhegyeket, ahol nem voltunk magányosak.
Visszatérve a kékre megindul a meredek ereszkedésünk: nagyjából 290 méter 3 kilométer alatt. De közben elhaladunk a híres bazaltorgonák között is! Ennek a résznek nem érdemes szandálban vagy papucsban nekivágni, mert mászni, ereszkedni kell, a sziklák, kövek és homok pedig csúszós a talpunk alatt.
Az itt kihelyezett információs tábláról bővebb tudással lehetünk gazdagabbak: "A Szent György-hegy messze földön híres bazaltorgonái egy vulkán kráterében kialakult lávató bazaltos kőzetét képviselik. Az oszlopok és az arra merőleges kőzetelemek vastagsága a lávató lassú lehűlésére utal. A hűlés során kialakult szabályos repedéshálózat a későbbi lepusztulás, majd a hőmérsékletingadozás, a csapadék és szél munkája során oszlopokat, végül legömbölyített, egymástól olykor elváló, hosszú "orgonasípokat" alakított ki."
Miután megnéztük e csodás természeti jelenséget, egy kis lépcsősort követően a Szent György-hegyi turistaházhoz érünk, ahol a ház ablaknyílásában vár ránk a pecsét. Megettük a maradék szendvicsünket, majd folytattuk utunkat tovább, le a hegyről. Kicsivel később egy újabb szépkilátás ponthoz érkeztünk, ahol Tapolca tárul a szemünk elé.
Ismét országúton kutyagolunk tovább, míg a városba érkezünk. A Tapolca-patak mentén az Alsó-, majd a Malom-tóhoz érkezünk, ahol egy hideg itallal vagy fagylalttal a kezünkben nézhetjük a halakat, kacsákat. A tó partján egy kút is található, de a kéket követve bolt vagy trafik is útba esik majd. A tóról és Tapolcáról bővebben itt írtam.
A település szívéből kifelé haladva elmegyünk a temető mellett, majd a Petőfi ligeten át megérkezünk a vasútállomásra, amely előtt a Lokomotív büfé teraszának oszlopán vár ránk a pecsét.
A tapolcai állomás szép, modern, korszerű. Tisza wc vár minket, a váróban pedig egy mini kiállítás, mozdony makettekkel. A váró mellett pedig egy NOHAB M61-es mozdonyt állítottak ki.
Kék infó: OKT 5
Útvonal: Badacsonytördemic -> Szigliget -> Szent György-hegy -> Tapolca
Km: 19,10 km (hivatalos, csak kék: 17,2 km)
Szint: +455 m; -435 m (hivatalos, csak kék: +405 m; -395 m)
Mozgás idő: 4:35
Egész idő: 5:21