A Találkozások útja a Pécs melletti Éger-völgyből a Jakab-hegyre invitál minket, ahol a Pálos szerzetesek egykoron aktív kolostori életet éltek. Közben rengeteg forrást érintünk vagy minimális kitérővel érinthetünk. Az útvonal onnan kapta a nevét, hogy különböző találkozások várnak majd itt ránk: a természet csodálatos közelségével, a saját bensőnk titokzatos világával és akár a régmúlt szellemeivel is találkozhatunk.

A Mecsek és a Pálos Rend

A Pilisi Pálos Utak után (Források útja, Remeték útja, Szeretet útja) a Mecseki Pálos Utak felfedezése következett. Ezt és a Csendesség útját 2025 január végén adták át, így a június eleji bejárásunk viszonylag gyorsnak mondható.

A tematika nem változott: a kezdőpont megegyezik a végponttal, utazásunk során pedig a Pálos út jelzéseit követjük. 0,5-2 kilométerenként állomásokat létesítettek, amelyeken befelé figyelést segítő elmélkedéseket és gondolatokat hallhatunk, vagy olvashatunk. Ha hallani szeretnénk ezeket, akkor azt megtehetjük a honlapon található hangfájlok megnyitásával; ha olvasni szeretnénk, akkor a korábban beszerzett vezetőfüzet lesz segítségünkre. Nekem az utóbbi a szimpatikusabb, mert ebben egy játékra is invitálnak: ha megoldjuk a keresztrejtvényt, amely megoldásához az állomásokon kereshetjük a válaszokat, akkor egy szép jelvény lesz a jutalmunk.

A mecseki Pálosokról bővebben a Csendesség útja bejegyzésben foglalkoztam.

A Találkozások útja

A napot azzal kezdtük, hogy a szállásunkról a start helyszínére kellett érni. Pécs belvárosából az Éger-völgyig 4,6 kilométert kell megtennünk, amely nem olyan sok, kicsivel több, mint egy óra, ám közben megmászunk egy városon belüli hegyet is. Az Alkotmány utcán indultunk, a körforgalomnál található egy nagyobb bolt, ahol érdemes lehet még feltankolni étellel, itallal. A Pécsi Sörgyár mellett fordultunk le, majd végigmentünk a Fekete utca egyre keskenyedő, de kitartóan emelkedő aszfaltján. A Szent Donátus-kápolnánál csillapítottuk szomjunkat a már kora délelőtti mediterrán melegben. A Csurgó-tető dűlőn kezdetben még szintben, majd hamarosan lejtmenetben érkeztünk meg a forgalmasabb Magyarürögi útra. Átkeltünk rajta, a Fülemüle utca után az Éger köz következett, s ennek végén megérkeztünk a parkolóhoz, ahol a Pálos út kezdődik.

A Nyugat-Mecsek egyik legkedveltebb kirándulóhelyére bukkanunk. Ez a nagyjából 50 hektáros terület változatos domborzaton fekszik, az itt lakók egyik kedvenc pihenő, piknikező, kutyasétáltató és kiránduló heye. A környéken, ahogy utunk során végig, rengeteg forrás tör elő, de fontos, hogy mindig előre tájékozódjunk, hogy vize iható-e. Ezt a Közkutak honlapján vagy applikációján könnyedén megtehetjük.

Elsétálunk az Éger-völgyi-tó déli partján, majd az észak-nyugati végén, az első állomásnál egy nagy pihenőhelyet találunk, bivakolásra alkalmas, remek építménnyel. Ez az első olyan mesterséges víztározó, amely tájesztétikai és turisztikai céllal létesült. Az 1975-re elkészült tavat a környező források állandó vízhozama táplálja. Az Éger-patak törmelékszállítása olykor jelentős, ezért hordalékfogó és -visszatartó gátakat emeltek. Az állóvízben és környékén az alábbi állatokkal találkozhatunk: mocsári teknős, vízisikló, barna varangy, zöld kecskebéka, orvosi pióca, tavirák, kecskerák, ponty, kárász, bodorka, ezüstkárász és veresszárnyú keszeg.

Már itt két forrással találkozunk, amelyeken feltüntették, hogy mindenki csak saját felelősségre fogyassza (értsd: minősége bizonytalan): a Delelő-kút (foglalták 1961-ben) és a Fecske-forrás (foglalták 2001-ben).

A völgyben, a patak mellett folytatjuk utunkat tovább. Már itt megtapasztaljuk a nagy, idősebb fákkal, sűrűn benőtt erdőkkel tarkított vadregényes tájat. Második megállónk egy turistaút csomópont, a Dél-Dunántúli Piros Túra jelzésével találkozunk. Vezetőfüzetem arra invitál, hogy az érzékeimmel legyek jelen és fordítsam tekintetem a belső világomra. "A patak, amely mentén haladsz, olyan mint egy ütőér, amely szállítja az életet. Figyelj arra, hogy mit hoz elő benned a patak hangja és látványa, …!"

Átkelünk a vízfolyáson, majd egynyomvonalas ösvényen sétálunk felfelé, amíg 800 méter múlva elérkezünk a Farkas-forráshoz (foglalták 1928-ban), amely köveire valaki két indiánt festett. Ezt a forrást nagy foglalattal és belevésett padokkal építette meg a Természetbarátok Turista Egyesületének pécsi csoportja, amelyet 1961-ben és 1999-ben fel is újítottak. Jól esett itt leülni és a hűs vizet kortyolgatni. Nem csoda a monumentális foglalat: a vízhozam állandó, csapadékosabb időszakokban akár 8-10 liter is lefolyik percenként. A monda szerint neve onnan ered, hogy amikor a környéken élő emberek ide jártak vízért, gyakran anélkül futottak vissza, mert farkasok falkástul jártak ide vizet inni. Azt is megjegyzik, hogy a forrás vize télen nem fagyott be, nyáron pedig jéghideg volt - utóbbit meg tudom erősíteni.

Továbbra is enyhén felfelé haladva elsétálunk a Négybarát-forrás (foglalták 1964-ben) és az Iker-forrás mellett, majd megérkezünk negyedik megállónkhoz a Szuadó-tetőre. Itt található a Tölgyes-forrás, a Fenyves-forrás és a Jancsi-forrás is. Ezek minősége kifogásolható.
Ebben az erdei kereszteződésben találkozunk a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra (DDK) jelzéseivel, amelyeket pár kilométerig követünk. Ahogy itt álltunk és olvastuk a vezetőfüzet ide szóló részét, a távolból két ember hangját hallottuk. Nem csak mi, hanem egy dámszarvas tehén is, aki lopózott előlük, és végül elénk sétált, majd amikor észrevett, nyílsebesen elillant.

Haladunk tovább felfelé egy szekérúton, amelyet a Pálos Út fekete P jele, a kék sáv és piros kerékpáros jel is díszít. 1,3 kilométerrel később megérkezünk a következő attrakcióhoz, egy vaskori földsánchoz. Eszméletlen és lenyűgöző, hogy ez a több, mint ezer éve készült alkotás még mindig itt van és még mindig ilyen magas.

Ennek túloldalán van egy információs tábla a fából készült pálos obeliszk mellett. A messziről is természetellenesen kimagasló sáncot könnyű észrevenni. A Jakab-hegy fennsíkján a kora vaskorban földvárat építettek. Kr. e. 750 környékén e köré földből és kőből falat emeltek, amely máig szinte teljes épségben megmaradt. Az erődítménnyel körbevett település dél és dél-nyugat felől megközelíthetetlen, mert ott szakadékos sziklafal védte (Zsongor-kő és környéke). A sánc helyenként a hat méteres magasságot is elérte. Lakói a kora vaskorban a hallstatti kultúra népe volt, később, Kr. e. 350 körül a kelták telepedtek meg. A római hódoltság idejéig egy királyság fővárosaként használták, majd a rómaiak kilakoltatták az itt élőket és megalapították Sopianae-t, a mai Pécs elődjét.

Továbbsétálva a táj egyre lankásabb. Egy kis ösvényre térünk át, amely mentén egy kijelölt tűzrakóhelyhez érünk, amely nem a megszokott külsőt kapta. Téglából készült, deréktájig emelkedő építmény ez.

Tovább bandukolva két kis állóvízre lehetünk figyelmesek. A Jakab-hegyi Kis-tó részben mesterséges eredetű mocsaras tavacska. A környéken ritkaság figyelhető meg: 550 méter feletti magasságban, a talajvíz nem szokott ennyire a felszínhez közel lenni. Néhány méter mélyen a homokkőrétegek között vízzáró agyagréteg található, ami felett a csapadékvíz összegyűlik. A 13. századtól az itt élő Pálos szerzeteseknek is feltűnt ez a jelenség, ezért egy körgátat, egy kutat és egy csatornát építettek. Mára már csak a tómeder északi csücskén találunk kevés vízfelületet, amelyet az itteni élővilág hasznosít. Közelében fel szokott tűnni a tőkés réce, a vörös mókus, illetve az erdei béka és a sárgahasű unka (amely a 2025-ös év hüllője).

Pár lépést teszünk meg csupán, s kijutunk egy rétre, amely északi felén találjuk a Pálos kolostorromot. A hegytetőn a 12. században a vaskori földvár közelében egy falu létesült, amelyhez egy félköríves szentélyű, nyugati karzatos templom is tartozott. 1225-ben Bertalan pécsi püspök a Mecsekben élő remeték számára épített itt, a templom mellett egy kolostort. Amikor Boldog Özséb a 13. század közepén látomását követően a hazánkban élő remetéket összehívta és elkezdte renddé alakítani közösségüket, akkor erre a hívásra a pécsen élők is reagáltak, méghozzá elsőként. Az évszázadok folyamán folyamatosan a rend tagjai lakták a kolostort. 1500 körül, a késő középkorban a templomot újjáépítették. Sajnos 34 évvel később, amikor Pécs török kézre került, a pálosok elmenekültek a Jakab-hegyről, majd a török kiűzése után visszatértek a városba, ám ide nem. A rácok betörésekor újra elhagyták a Mecsek környékét, majd 1712-ben ismét visszatértek Pécsre. 1736-ban Fonyó Sándor pécsi nagyprépost segített a remetéknek helyreállítani a templomot. Ekkor épült fel a kolostor épülete és a fallal körbevett kert is. Sajnos ez a felvirágzás sem tartott sokáig, ugyanis II. József az 1780-as években feloszlatta a rendeket, így a pálosokét is. Az elhagyatott terület a püspökség birtokába került, de 1828-ra teljesen lakatlanná vált. A romok nagy részét az 1930-as években egy erdészház építése miatt elhordták.
2025-ben, a Jakab-hegyi Pálos Kolostor 800 éves alapításának évfordulójára készültek el a már említett két Mecseki Pálos Úttal.

A romok között sétálva elképzelhetjük, hogy milyen lehetett az egyetlen, ma is létező magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjának lenni. Van ahol derékig, van ahol nálunk háromszor magasabbra érnek a megmaradt falak, amelyeken gyíkok sütkéreznek.

1945-ben a már említett kis erdészházba három pálos szerzetes költözött. Megtisztították és rendbe tették a rozoga épületet, majd kis gazdaságot alakítottak ki néhány baromfival és két tehénnel. A tartós megtelepedéshez szükség volt egy kolostorra és templomra is. 1947-ben építkezést szerveztek, amelyet Szent Jakab napjára tervezett búcsú alkalmával (1947.07.27.) tartottak négyezer ember részvételével. Minden zarándok magával cipelt néhány téglát. 1949 júniusában már csak a torony cserepezése hiányzott, úgy számoltak, hogy egy év múlva szentelést tartanak. Erre viszont nem került sor, mert a szerzeteseket elhurcolták.
Ennek helyén, a rom szomszédságában, áll egy pihenő, egy bivakszállás és egy kápolna egyvelege. 2020-2021 folyamán készítették el. A megújult épületegyüttes a zarándokokat és turistákat szolgálja, emellett a középkorban és a 20. században itt élt Pálos atyák emléke előtt tiszteleg.
A nagy és öreg fák között több pad pihenésre csábít. Rajtuk fekve, a kellemes árnyékban majdnem el is aludtunk.

Innen még a vezetőfüzet is egy kis kitérőt javasol: tíz-tizenöt percre található a Zsongor-kő. Az oda vezető utat a zöld pálos jel mutatja.
A Nyugat-Mecsek felépítésében jelentős szerepet tölt be a homokkő. Nincs ez másként itt sem. A permi vörös homokkőre triász kori "jakabhegyi vörös homokkő" terült (kora kb. 200 millió év). A két homokkőréteg között triász kori tenger partszegélyi üldéke található, egy durva kavicsos konglomerátum. A kréta időszakban (kb. 100 millió éve) a belső erők hatására a permi és triász rétegek felgyűrődtek, ezzel hatalmas redőboltozatokat alkotva. A legmagasabb része az idők során lepusztult, helyén ma a Cserkúti-medence található. Ezen gyűrődés oldalában találjuk ma a vöröses színű homokkő sziklateraszát.

A Zsongkor-kő kilátópontjához (550 m) a lemezeken tudunk lesétálni - legyünk figyelmesek, talpunkat törmelék teheti csúszóssá. 1892-ben kovácsoltvas korlátot kapott, amely két vége kígyóként tekereg a tartóoszlopára - nagyon szép munka. A Zsongor-kő a Mecsek egyik legemblematikusabb helyszíne, csodálatos panorámával. Lábunk alatt 200 évnél idősebb fákból áll a Nyugat-Mecsek legidősebb erdeje, körülötte Cserkút és Kővágószőlős házai. Messzebb a Villányi-hegység. Nevét a legenda szerint onnan kapta, hogy a törökök elől menekülő Zsongor és a török rabságból megmentett menyasszonya a szikláról a mélybe vetette magát, hogy a fogságot elkerüljék.

Miután jó pár percet eltöltöttünk itt, visszamásztunk az ösvényre, majd a Pálos kolostorromnál elköszöntünk a DDK kék sávos jelzésétől. Folyamatos ereszkedéssel átkelünk még egyszer az egykori földsáncon, amely ezen a részen is lélegzetállítóan magas. A Jakab-hegy oldalában, két út kereszteződésénél találjuk a hetedik állomást.

Kis ösvényre érve fiatalabb erdőn át folytatjuk utunkat. Megkerülünk egy kis mocsaras tavat, majd kiérünk az Éger-tetőre. Ez egy parkosított liget, ahol sok pad és esőbeálló található, játszótérrel kiegészítve. Egy kilátó is helyett kapott, de sajnos az Éger-tetői kilátó statikai okok miatt le van zárva - bár az én antiszakmai szemem is látta, hogy nincs jó állapotban. Miután átsétáltunk a magasra nőtt füvön, egy padra leülve megnéztük lábainkat, hogy vajon összeszedtünk-e egy-egy kullancsot. Az árnyékban elolvastam még az ide szóló üzenetet, amely a lelkiségről szól, kiemelve az önismeretet és az emberi kapcsolatokat.

Egynyomvonalas ösvényen tekeregve kiérünk egy kicsi ligetre, majd egy nagyon szép völgyben találjuk magunkat. Utunk egyszer egy éles bal kanyart tesz, de ha itt egyenesen mennénk tovább, akkor egy újabb pihenőhelyre érkeznénk. A kanyar után leereszkedünk az Éger-völgybe, ahol a kalandunk kezdődött. Délután van, a legtöbb ember végzett a munkában, így most már másokkal is találkozunk, akik kutyusaikat sétáltatják a völgyben. Az Éger-völgyi tó északi felén sétálunk vissza, ahol az utolsó fa obeliszk emelkedik. Ahogy visszatérünk újra az aszfaltra és a városba, ezt a körutat egy vendéglő előtt zárjuk.

Mint említettem, gyalogszerrel jutottunk el a kezdőpontra, így gyalogszerrel is távoztunk. A nagy melegben nem sok kedvem volt a forró aszfalton 4 kilométert sétálni, de Marcinak meglepő módon ehhez volt kedve, ezt pedig ki kell használni. Másik útvonalon mentünk vissza a belvárosba, de így is olyan részeken jártunk, amelyeken talán csak az ottlakók közlekednek. Az Éger közről a Sirály utcára tértünk át. A templomnál találkoztunk egy helyi cicával, fontos, hogy ez figyelmünket nem zavarhatja meg, itt le kell térni, a kisebb Templom közre. Egy hídon átkeltünk az Istenkúti-patak felett, amelynél nagyon szép kis közösségi kert bújik meg. Felmásztunk a Jakab-hegyi úton, majd egy lépcsősoron a Szurdok dűlőn ereszkedtünk alá. Itt már kiértünk a klinikákhoz, az Ifjúság útján haladva hamar elérkeztünk ismét a sörgyárhoz, majd az Alkotmány utcán át visszaértünk a belvárosba.
Túránk végén beültünk egy helyi vegán étterembe, ahol nagyon finomat ettünk és süteménnyel ünnepeltünk - ezzel ért véget a születésnapi túra.

Infó: Csendesség útja
Útvonal: Éger-völgy > Éger-patak > Farkas-forrás > Szuadó-tető > Vaskori földsánc > Jakab-hegyi Pálos kolostorrom > Zsongor-kő > Jakab-hegy oldala > Éger-tető > Éger-völgy
Táv: 11,5 km
Szint: +675 m; -655 m
Mozgási idő: 3:20
Egész idő: 5:15

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram