A Csendesség útja a Magyar Pálos Rendhez tartozó két pécsi templomot, a Lyceum-templomot és a Pálos templomot köti össze egy körülbelül 6 kilométeres városi sétával. A körtúra során kényelmesen megnézhetjük útközben a nevezetességeket és az itt élők életébe is betekintést nyerhetünk.

A Mecsek és a Pálos Rend

A Pilisi Pálos Utak után (Források útja, Remeték útja, Szeretet útja) a Mecseki Pálos Utak felfedezése következett. Ezt és a Találkozások útját 2025 január végén adták át, így a június eleji bejárásunk viszonylag gyorsnak mondható.

A tematika nem változott: a kezdőpont megegyezik a végponttal, utazásunk során pedig a Pálos út jelzéseit követjük. 0,5-2 kilométerenként állomásokat létesítettek, amelyeken befelé figyelést segítő elmélkedéseket és gondolatokat hallhatunk, vagy olvashatunk. Ha hallani szeretnénk ezeket, akkor azt megtehetjük a honlapon található hangfájlok megnyitásával; ha olvasni szeretnénk, akkor a korábban beszerzett vezetőfüzet lesz segítségünkre. Nekem az utóbbi a szimpatikusabb, mert ebben egy játékra is invitálnak: ha megoldjuk a keresztrejtvényt, amely megoldásához az állomásokon kereshetjük a válaszokat, akkor egy szép jelvény lesz a jutalmunk.

A mecseki pálosok története a XIII. század első felére tehető. Az itt élő remeték számára Bertalan pécsi püspök kolostort építtetett a patacsi birtokán (Patacs ma Pécs egyik településrésze). Amikor Boldog Özséb a XIII. század közepén, látomását követően a hazánkban élő remetéket összehívta és elkezdte renddé alakítani közösségüket, akkor erre a hívásra a pécsen élő remeték elsőként reagáltak. 1534-ben, amikor Pécs török kézre került, a pálosok elmenekültek a Jakab-hegyről, majd a török kiűzése után visszatértek a városba. A rácok betörésekor újra elhagyták a területet, majd 1712-ben ismét visszatértek. Ekkor új, barokk stílusú templomot és kolostort emeltek. 1835-ben, amikor a rendet feloszlatták, Szepessy Ignác püspök megvásárolta a területet és felújította az épületeket a Lyceum (középfokú tanintézmény, a mai gimnáziumnak felelne meg) részére. Innen ered a Lyceum-templom elnevezés is, amely kiindulópontunk helyszíne. A 148 éves feloszlatást követően 1934-ben térhetett vissza a rend Magyarországra, a számukra újonnan létrehozott budapesti Sziklatemplomba. Ám ez a helyszín hamar szűknek bizonyult és a rend vezetősége egy új rendház létesítése mellett döntött. Pécsre esett a választás, ahol 1935 és 1937 között felépítették új templomukat.

A Csendesség útja

Pécsi nyaralásunk első napján jártuk le a Csendesség útját. Igazán izzasztó meleg volt, a nyár első napja, de szerencsénkre a szél egész nap fújdogált. Így jól is esett a csendes, de izgalmas utcákon kettesben sétálni, elmélkedni, megnézni és felfedezni ezen szép helyeket és építményeket, s olykor a csodálatos pécsi panorámában gyönyörködni.

A 12 állomásos körtúra első állomása a feljebb említett Lyceum-templom. Falán két tábla is hirdeti utunkat, nehéz ajtaját pedig a rend címere díszíti, amely az első remetének, Szent Pálnak is emléket állít: középen egy pálmafa (ez táplálta és látta el ruházattal Remete Szent Pált), két oroszlán (Pál sírját két oroszlán ásta ki) és egy holló, csőrében cipóval (így gondoskodott a Mennyei Atya a remete életéről).
A templom 1741-1756 között, Vépi Máté pálos szerzetes tervei alapján épült egy török dzsámi helyén. A későbarokk stílusú templom történetéről feljebb már írtam, ottjártunkor csak bekukucskálni tudtam.

A Majorossy Imre utcán balra fordulva körülbelül 5 perc alatt jutunk el a Szent Ágoston-templomhoz. Utunk második állomása egy kis parkban vár. Mellette bányászati emlékművek és a környék bányászatát taglaló táblák találhatóak. A templomot az Ágoston-rendi szerzetesek kapták meg a XIII. században. Itt volt a rend főiskolája és kolostora. 1912-ben alakították át eklektikus stílusúvá és 2004 szeptembere óta a templom toronyórája bányász ritmusra íródott zenés játékot ad - ezt volt szerencsénk hallani.
A narancssárga épület melletti nagyobb fák árnyékában a füzetem ide vonatkozó részét olvasom fel hangosan - miért nehéz az elengedés?

Egyenesen tovább haladva pár perc után megérkezünk Tettyére. A nagy park kialakítása és felvirágoztatása Reéh György nevéhez fűződik, aki az 1900-as évek elején fogott bele a városrész fejlesztésébe. Mindenki Gyuri bátyja hozta el a tűzijátékot és a sárkányokat is a pécsieknek. Tettyéről és más, a várossal kapcsolatos dolgokról többet hallhatunk az itteni mésztufa barlang kiállításán, amely egy egyedülálló geológiai képződmény - és ahol még Samuval, a sárkánnyal is találkozhatunk.

Több állomás is található a parkban: előbb a játszótér szélén, majd a szökőkút mellett, amelyet éppen felújítanak. Lépcsőn felmegyünk a Tettyei romok mellett, amelyek a mai napig fontosak a város életében: sok kulturális eseménynek adnak otthont. A reneszánsz palotát Szatmári György, a város püspöke építette az 1500-as évek elején. A török hódoltság idején dervisek, muszlim szerzetesek, éltek az udvarházban. Bár a muszlim vallásban a szerzetesség nem fontos, az emberek mindig tisztelték őket bölcsességükért.

Innen átsétálunk a Havi-hegyre (246 m), amelyről nagyszerű pécsi panoráma tárul elénk. A sziklán áll egy kereszt, amelyet mi csak a Tettyei Antikrisztus szobrának szoktunk hívni - nem bántásból, szerintem nagyon szép ez az ábrázolás.

Az árnyékmentes sétányon érdemes többször is a korlát mellé húzódni és megcsodálni a panorámát: belátható Pécs nagy része, könnyen észrevehető a Zsolnay-negyed, a bazilika és a TV-torony. Ahogy itt sétáltunk, elhangzott az alábbi beszélgetés, amelyet meg akartam örökíteni:

Zsófi: Azért akarok bemenni a templomba, mert ott jó hideg lehet.
Marci: Én nem akarok bemenni, megsülök a pokol tüzén.

A korzó végén megérkezünk a hegy túloldalán álló Havas Boldogasszony-templomhoz. A kedves kápolnát a pécsiek saját kézzel, ló vagy kocsi segítsége nélkül építették a XVII. század végén egy nagy pestisjárvány után. Előtte áll a híres mandulafa, amely 2018-ban az Év Fája, 2019-ben pedig az Európai Év Fája díjakat nyerte el. Ez a közönséges mandulafa már több mint 135 éves. Lábánál információs táblák és néhány megemlékezést őrző festett kő és kis szobor pihen. A kápolna nagyrészt nyitva áll, érdemes bemenni. Én a kápolnában, gyertyagyújtás után olvastam el az ide szóló részt a füzetben: a szenvedélyek elengedése. Tíz évig dohányoztam, tudok ehhez kapcsolódni.

A hegy túloldalán sétálva visszamegyünk a Tettye parkhoz, amelynek szélén található a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. A Pintér-kert Arborétumot Pintér János (1879-1933) pécsi bankár után nevezték el. A bejáratnál álló Pintér-villa a 19. század végén épült, azóta többször kiegészítették és felújították. Kívülről nagyon szép és impozáns épület, amely most a Nemzeti Park Igazgatóságnak ad helyet. Az arborétum két részre osztható: az alsó rész egy gyűjteményes kert fás- és lágyszárú növényekkel, míg a felső rész a mecseki karsztbokorerdő látványát nyújtja az ide látogatóknak. Az egyik távolabbi épületben egy Mecsek tematikájú kiállítás is helyet kapott. Ez egy több órás, akár fél napos elmerülés is lehet, amelyre e pécsi nyaralásunkon sajnos nem jutott idő, de legalább van érvem, hogy miért kell visszatérni!

Utunkat a Magaslati út járdáján folytatjuk. Több helyen is érdemes megállni, remek kilátás nyílik a Havas-hegyre, ahol nemrégiben jártunk. Körülbelül egy kilométer után érkezünk meg a tizedik állomáshoz, amely a Pálos templom. Az egyetlen magyar alapítású és máig létező férfi szerzetesrend pécsi főtemploma 1935 és 1937 között épült, így stílusa modern, de emellett tükrözi az egyszerűséget és a szépséget is.

A kereszteződésben elsétálunk egy Vasarely szobor mellett, majd a jó meredek lejtésű Péter utcán lecsorgunk. Utunk a Kálvária-dombra (209 m) visz. Hiába a sok lépcső megmászása, a területet zárt kapu őrzi, nem tudunk bemenni, hogy megnézzük a stációkat és a kápolnát. A füzetben a megfelelés elengedéséről olvashatunk, vagy hallgathatjuk meg, ha inkább azt szeretnénk. Az alábbi sorok különösen elgondolkodtattak: "Amikor megkérdezik, hogy vagyok, általában azt mondom el, hogy mit csinálok, mivel foglalkozom. Nem tartom lényegesnek, hogy a hogylétem vagy érzelmeim helyet kapjanak."

Pár percig az egykori városfal mellett sétálunk, majd a Papnövelde közön átkelünk alatta. Utolsó állomásunk a Szent Flórián-szobornál található. Bár ez az utolsó állomás, számomra a 230 méterrel odébb található Lyceum-templom az út vége, s ott olvasom el, magamban az utolsó szövegrészt.
"Egy bölcs mondás szerint a leghosszabb út a világon az a 40-50 cm, amit a fejünktől a szívünkig kell megtennünk."

Bár ez egy rövidebb, városban áthaladó kis zarándoklat volt, "a tapasztalat azt mutatja, hogy segít, ha a belső utazás közben külsőleg is haladunk egy bizonyos irányba. Ez minden idők zarándokainak közös tapasztalata."

Infó: Csendesség útja
Útvonal: Lyceum-templom > Szent Ágoston-templom > Mindenszentek temploma > Tettyei mésztufa barlang bejárata > Tettye > Havihegyi kereszt > Havas Boldogasszony-templom > Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság > Magaslati út > Pálos templom > Kálvária > Szent Flórián-szobor > Lyceum-templom
Táv: 6,23 km
Szint: +270 m; -260 m
Mozgási idő: 1:50
Egész idő: 3:17

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram