Október utolsó szombatjára egykori gimnáziumi barátnőmmel és kisfiával egy kellemes, nem túl megterhelő, fejszellőztető kis kirándulást terveztünk. Még gyűjtögetem a "Pilisi kilátások" pecséteket, ezért ezek közül szemeztünk. A választásunk végül a Vörös-hegy, Gyula-pihenő célpontra esett, amely környéket elég jól ismerem.

A 10:21-es, Esztergomba tartó vonattal indultunk a Nyugatiból, amelyről fél óra múltán Szabadságligeten szálltunk le. A sárga kereszt jelzés itt kezdődik. A Szikla - Margit - Áfonya utcákon keresztül hagytuk magunk mögött Pilisvörösvárat.

Áttértünk a sárga sávos és sárga T jelzéssel festett útra, amelyek az Áfonya utcánál betérnek a fák közé. Pár lépés után egy sorompó jelzi, hogy elköszönünk a lakóházaktól. Ámbár itt még tettünk egy kis kiruccanást, mert amint Anita meglátta a fenyveseket, felcsillant a gombakereső szeme.

Kiérve egy széles és hosszú nyiladékhoz, a táj jól ránk ijesztett, hiszen a szintben haladó ösvény hirtelen jó nagyot emelkedik. A tanösvény jelzés viszont ennek az emelkedőnek az elején elfordul jobbra a fenyvesek közé. Ugyan itt is megtettük ugyanazt a körülbelül 100 méter szintemelkedést, de legalább nem láttuk, így kevésbé fájt.

A Kopár-tanösvény mentén jó állapotú, informatív, képekkel gazdagított táblákat találhatunk. Van is bőven miről mesélni, hiszen a vidéknek érdekes története van.

A lecsupaszodott hegyoldalak fásítása 1926-ban kezdődött meg. Évente körülbelül 40-50 hektárt tudtak betelepíteni a gödrös módszer alkalmazásával: egy gödörbe 2-3 db kétéves feketefenyő csemetét ültettek. Az erdősítéshez szükséges magokat helyben, február környékén gyűjtötték az idősebb feketefenyő állományból. A jobb minőségű talajon cser- és molyhos tölgyeket ültettek. Továbbá az erózió megfékezése érdekében több ezer hordalékfogó gátat építettek - néhány mellett el is sétálunk.

Ahogy követjük a jelzéseket, feltűnő lehet, hogy több csapást is kijártak. Némelyikre érdemes áttérni, mert kilátópontokhoz vezetnek, de természetesen a jelölt ösvényen is rengeteg szép kilátó pont tárul elénk - érdemes néha megállni és körbenézni.

Meglátogathatjuk a Sas-sziklát (300 m), amely a környék meghatározó tájképi eleme. Fehér színével kitűnik a környezetéből, s alakja egy pihenő sasra emlékeztet. Óvatosan és figyelmesen közelítsük meg, mert az oda vezető út nagyon meredek és törmelékes. Kisgyermekkel ezt most kihagytuk.

Követjük a kanyargó utat, amelyet sárga - piros - narancssárga színvilágban tündöklő levelek díszítenek. Kijutunk egy markánsabb útra, ahol balra fordulva a piros sávos jelzést kísérjük tovább.

Kereszteződéshez érve egy háromszög alakú menedékhez értünk. Kicsit szusszantunk, majd követtük a piros jelzést. Megérkeztünk a széles nyiladék tetejére, ahol egyenesen haladtunk tovább, ahol egy rövid koptatót kell leküzdeni. Pár lépés és meg is érkeztünk a Vörös-hegyen lévő Gyula-pihenőhöz (365 m), ahol a Piliscsabai Természetjáró Egyesület pecsétje vár.

Egy, a Naplás természetjáró szakosztály által állított kopjafán olvasható, hogy Zoltay Gyula (1925-1999) emlékére kapta a nevét a hely, amelyet kiegészítettek Sztojka Lóránt (1951-2007) emlékével is.

Itt tábort vertünk: ettünk, kávét főztünk, játszottunk a babával és beszélgettünk.

Tovább sétáltunk egy kiszögellésre, hogy onnan is megcsodáljuk a panorámát. Ezt követően visszatértünk a háromszög alakú menedékhez, majd áttértünk a sárga négyzet jelölésre.

A völgyön keresztül lecsorogtunk Piliscsabára, ahol Klotildliget vasútállomáson szálltunk fel a hazafelé tartó vonatra.

Útvonal: Szabadságliget > Sas-szikla > Gyula-pihenő > Klotildliget
Táv: 5,97 km
Szint: +270 m; -225 m
Mozgás idő: 1:36
Egész idő: 2:55

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram