Csillebércről a Farkas-hegyen át a Huszonnégyökrös-hegyig
Már régóta szerepelt a bakancslistámon a Budaörsi-hegyek mélyebb megismerése, mert még csak a Kő-hegyen jártam. Novemberben kétszer is lehetőség nyílt arra, hogy többedmagammal eljussak ide, előbb egy kisebb kirándulást tettünk, amelyet a második alkalommal egy közepesre növeltünk a térségben.
A kisebb túra
Utunk indulópontja Csillebérc, KFKI buszmegálló és parkoló. Innen a kutatóintézet fala mellett sétálunk, az aszfaltos, majd murvás úton. Ez az egykori Pilótaotthonhoz vezet, ahol balra kanyarodunk, majd pár perc múlva egy nagyobb elágazáshoz érkezünk. Itt kelet felé haladunk tovább, áttérve a piros plusz jelzésre. Nagyjából 400 méter múlva, amikor egy újabb, de már kisebb kereszteződéshez érünk, ahol a piros és a sárga is találkozik, azt az ösvényt választottuk, amely leginkább jobbra van. Ezen a kevésbé járt úton, a nagy ködben kerestük az egykori piktortégla-üregeket, amelyekből kettőre is rábukkantunk. A környéken több található, a nyilvántartott üregek száma 158, de mi most csak ezt a párat látogattuk meg, amelyek a turistaút mentén könnyen észrevehetőek.
Ezek az ember által alkotott barlangok vagy üregek csak itt, a Csiki- és Budaörsi-hegyekben találhatóak. Az 1880-as években piktortégla, vagy más néven festőtégla bányászatott folytattak, főleg helyi sváb családok. A kibányászott fehéres agyagot összeaprították, majd vízzel elkeverve masszát készítettek belőle. Ezt a mészfestékhez adták, amelyből így jobb tapadású és tartósabb festéket állítottak elő. A tégla név pedig annak köszönhető, hogy a könnyebb szállítás érdekében kiszárított téglaformákban árusították. Az 1950-es években a bányászat és a gyártás leállt. A látható üregekbe ne menjünk be, mert ezek beomolhatnak, így baleset- és életveszélyesek!
Ezt követően visszatértünk a nagy elágazáshoz, majd délnyugat felé haladtunk tovább a piros plusz jelzésen. Az erdőt magunk mögött hagytuk, a fák helyett kövek, sziklák és bokrok vettek körül, de az uralkodó köd miatt nem láttunk messzire. Megérkeztünk a környék talán legismertebb helyére, a Farkas-hegyre (343 m).
Az itt található a Vitorlázórepülő-emlékmű az 1929-ben kezdődő magyarországi vitorlázórepülésnek állít emléket, amely itt indult el. 1979-ben emeltek először emlékművet, amelyet 2017-ben pilótákból és civil önkéntesekből álló csapat épített újjá. Az emlékhely mellett és környékén olvashatunk a farkashegyi vitorlázásról, annak jelentőségéről, s korabeli képeket is megtekinthetünk. A volt repülőtér falmaradványai is állnak kicsit odébb.
A köves, sziklás dombvidéket egy jelöletlen, széles és murvás úton hagytuk el, amely körbeöleli a Szekrényes-hegyet. Áthalad rajta a sárgával jelzett út, ekkor jobbra fordulva rátérünk, s alig pár méter megtétele után elérkezünk a Sorrento-sziklákhoz. A fenyőfák között több, sárgás színű szikla is kibújik az egyszínű, ám homokos talajból. A mediterrán hangulat miatt, amit a nyálas őszi időben ugyan mi nem éreztünk, kapta az olaszországi Sorrento után a nevét. A környéken rengeteg ember, főleg kisgyerek volt, akik csüngtek a sziklákon - biztos jó kikapcsolódás, és családi túra célpont lehet.
Innen nagyjából 2,8 km-t és 132 méter szintet kell megtennünk, hogy visszajussunk a starthelyünkre. A sárga jelzésen változatos terepen haladtunk: a keskeny útvonalon főleg felfelé kellett kaptatnunk, olykor hegyoldalban, olykor vízmosáson átkelve, olykor egy-két jellegzetes sziklát megkerülve. Az első házakhoz közeledve egy elágazáshoz érkezünk, ahol áttérünk a sárga plusz jelzésre, hogy egy utolsó mászással visszaérkezzünk a Csillebércen álló kutatóintézethez, ahol vagy a parkoló autónkkal, vagy a BKV egyik buszával hagyhatjuk el a terepet.
Útvonal: Csillebérc, KFKI -> piktortégla üregek -> Vitorlázórepülő-emlékmű -> Sorrento-sziklák -> Csillebérc, KFKI
Táv: 7,8 km
Szint: +275 m; -270 m
Mozgási idő: 2:13
Egész idő: 2:30
A hosszabb túra
November közepén visszatértünk a csillebérci busz- és autóparkolóhoz, hogy egy kellemes, köd nélküli napon is megcsináljuk azt a túrát, amit elsőnek terveztem. Több dolog ugyanaz, mint a rövidebb túra esetén, ezért részletesebb leírással nem ismétlem magam - ezeket a részeket olvasd el feljebb, kedves olvasó.
A kiinduló pontunk ugyanúgy a Wigner Jenő Pál tér, ahová BKV busszal, vagy autóval is könnyedén fel lehet jutni. A kutatóintézet fala mentén indulunk el a S+ jelzésen, majd 200 méter múlva jobbra lefordulva követjük immáron a nem aszfaltos úton. Folyamatosan ereszkedünk a falevelekkel sűrűn tarkított talajon. Egy kereszteződésben áttérünk a S jelzésre, elmegyünk a városszél mentén, majd leereszkedünk a völgybe. Nagyjából 2,5 km-t teszünk meg, hogy elérjük a Sorrento-sziklákat.
Követjük tovább a sárga jelzéseket, amely elvisz minket a Kies-völgybe. Az út szélén egy kidőlt fa darabja olyan, mint egy tyúk.
Egy sorompó után az ösvényünk egy embernyire keskenyedik, balunkon újra város széli házakat vélünk felfedezni. Egy ideig tekergünk, ahogy a város széle és az erdő széle találkozásában ez lehetséges. Így megyünk el a Ló-hegy, a Csík-hegy, és a Kis-Csík-hegy mellett. Utóbbin elvileg egy fa bunker is található, ezt a turistaútról látni véltük, de nem mentünk fel megtekinteni. Ezen útvonalon párszor kicsit meredekebb menetelés vár ránk, de nem tart sokáig, nem kimerítő. Ottlétünkkor több csoport is járta a környéket: kisiskolások, fiatalok, családosok és idősebbek is. Az útról sokszor lehet látni Budaörs épületeit, jellegzetes hegyeit, illetve forgalmasabb útjait a fák ágai között.
Mivel tempósan tudunk haladni, kisvártatva elérkezünk egy kereszteződéshez, ahol áttérünk a sárga háromszög jelzésre. Száz méter múlva érkezünk az első, kisebb kilátópontunkhoz. Érdemes itt is szétnézni, akár megpihenni is, de megéri szinte egyből tovább menni, mert 3 perc múlva megérkezünk a célpontunkhoz, a Huszonnégyökrös-hegy (288 m) szikláihoz, ahol még pazarabb kilátás vár ránk.
Nevének eredete nem ismert, de két elméletről is szó van. Az egyik azt mondja, hogy egy mészáros fogadott 24 darab ökörben, hogy megállás nélkül fel tud szaladni a hegy lábától annak csúcsáig. A fogadást megnyerte, ám a csúcson rögvest meghalt. A másik mondta szerint a törökök a hegy tetejére 24 ökörrel húzatták fel ágyúikat. Bármi is legyen a név eredete, mind a kettő sztori jól hangzik.
A sziklás, kopár csúcson majdnem 360 fokban szétnézhetünk. Láthatjuk a Budaörsi Katonai Temető és Békeparkot, mellette egy régi lőteret, logisztikai központokat, outletet, az M1-es autópályát, a Törökbálinti-tavat és a mellé épült Tóparkot, illetve a nagyobb bevásárlóközpontokat. A másik irányba eltekintve, a messziben ott az Erzsébet-kilátó, kimagaslanak a csillebérci tudományos intézet épületei, továbbá, láthatjuk a Farkas-hegy kopár felszínét, illetve az ide vezető utunk egyes részleteit.
Visszafelé ugyanazon az úton megyünk, ahogy jöttünk: követjük a sárga háromszöget, majd a sárga jelzést. Ha van bennünk kíváncsiság és erő, akkor érdemes lehet felmenni a mellettünk lévő hegyek csúcsaira is. Minket a frissen a pocakunkban kerülő étel súlya és az ezáltali jóllakottság érzet nem motivált most erre.
Visszaérkezünk a sorompóhoz a város szélénél, ahol a sárga jelzések találkoznak. Itt mi áttértünk egy jelzetlen ösvényre, amely a Szállás-hegy oldalán elvisz minket az itteni egykori kőfejtőhöz. Mára ez már rekultivált terület, ezért nehéz lett volna megmondani, hogy itt egykoron kőfejtő működött. Ugyanúgy köves, sziklás, főként bokrokkal tarkított jellege van, mint a mellette lévő hegyeknek.
Az intenzív szintezés után innen le tudunk menni a piros plusz jelzésre, amely már nem vadregényes ösvény. 300 métert kell rajta mennünk, hogy felvezessen a Farkas-hegy tetejére, a volt vitorlázó repülőtérhez, és a Vitorlázórepülő-emlékműhöz. A legutóbbi alkalom után nagyon fura volt köd nélküli itt lenni, látni a terepet, a környéket, a panorámát. A kopár hegytetőről látni az M0-s, M1-es, M7-es autópályákat, a bevásárlóközpontokat, a logisztikai központokat és természetesen Budaörsöt is. A távolban a lakihegyi adótorony is kimagaslik, sőt még a Gerecse vonulatai is kivehetőek.
Jó volt bejárni azokat a kopár sziklákat, amelyeket az M1-es és M7-es autópályáról is látni lehet. Budapesthez közel vannak, de ahhoz már kicsit távol, hogy nagy tömeg legyen rajta. Inkább a helyiek, a közelben lakók nagy kedvence ez a környék, ottlétünkkor is a többség kutyát sétáltatott.
Ezt követően folytatjuk utunkat a P+, majd P utakon. Elmegyünk jó pár piktortégla üreg mentén, van köztük kisebb, nagyobb szájú. Mint említettem, az igazán jókért le kell térni a felfestett útról, de azért itt is érdemes megnézni őket. Utunk folyamatosan emelkedik, de a vége felé nagyjából szintben tudunk már haladni. Egy kereszteződésnél a P+ jelzésre térünk át, innen már csak körülbelül 500 méter, hogy visszaérkezzünk a starthelyre.
Útvonal: Csillebérc, KFKI -> Sorrento-sziklák -> Kies-völgy -> Csíki-hegyek -> Huszonnégyökrös-hegy -> Csíki-hegyek -> Szállás-hegy -> Vitorlázórepülő-emlékmű -> piktortégla üregek -> Csillebérc, KFKI
Táv: 12,5 km
Szint: +405 m; -425 m
Mozgási idő: 3:38
Egész idő: 4:29