OKT: 6-os szakasz (Badacsonytördemic -> Nagyvázsony)
2022. szeptember elején elmentünk életünk első két napos, nagy hátizsákos túrájára. A kéktúra hatodik szakaszát teljesítettük, amelyet középen megfelezve két részre bontottunk. A kirándulás során több hegyet is megmásztunk, több csúcsot, kilátót is érintettünk, továbbá rengeteg szőlőt és tehénkét láthattunk a Balaton-felvidék meseszép panorámája mellett.
Szombat reggel a hétórás Kék Hullám sebes vonattal indultunk a Déli-pályaudvarról, ami negyed 11 körül érkezett meg Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásra. Itt korábban már jártunk, így megvolt az itteni pecsét.
Túránk egyből emelkedőkkel kezdődik. Bár a házak között még csak enyhén emelkednek a pár órával ezelőtti esőzés nyomán helyenként vizes aszfaltos utcák, amint kiérünk a település szívéből, utunk meredeksége fokozódik, miközben két oldalukon szőlőültetvények között haladunk. Egyszer csak bal kéz felől egy lépcsősorhoz érünk: ez a Bujdosók lépcsője. 1935-ben, a Rákóczi-emlékévben (a kuruc vezér halálának 200. évfordulóján) építették a Rodostói turistaházat és a lépcsőt is. A 600 méter hosszú feljáró 143 méter szintkülönbséggel kell megküzdenünk. A bazalt kockákból készült lépcsősort a turistaház szeli ketté. A második részben pihenőket is kiépítettek, amelyek elnevezése is tükrözi a kuruc időket: Zrínyi Ilona (I. Rákóczi Ferenc felesége, II. Rákóczi Ferenc édesanyja), Lorántffy Zsuzsanna (I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége), Csáky Krisztina (Rákóczi szabadságharc bujdosója), Mikes Kelemen (II. Rákóczi Ferenc kamarása, íródeákja). A mászás közben a lépcsősor melletti hatalmas bazalttornyok, sziklák és törmelékek, illetve olykor a szép kilátó pontok késztetnek megállásra. A lépcsősor tetején Czinka Panna pihenője (az első női cigányprímás, a legenda szerint a Rákóczi-induló zeneszerzője), pár pad és esőbeálló várja a remegő lábú túrázót. Jó hír, hogy ezzel felértünk a Badacsony tetejére.
100 méterrel odébb található a következő szép kilátás pont, ahol Mária Henriettának állítottak emlékművet. Erről az alábbi szöveget olvashatjuk le: "1871. augusztus 30-án Mária Henrietta belga királyné, II. Lipót belga király felesége, József nándor magyar királyi herceg leánya erre a helyre látogatott egy ökörszekéren. Badacsonytördemicen őrzött források szerint nagyon élvezte itteni látogatását, gitározott és magyar nótákat énekelt." Hát, én erre csak azt tudtam mondani, hogy "Henriettát bezzeg felhozták ökrös szekéren, én meg a hülye mentális egészségemért feljöttem gyalog", amire férjem ezt felelte: "Jah, én is a te hülye mentális egészségedért!".
Miután ezen jót nevettünk, a kéken tovább haladva a Ranolder-kereszthez értünk, amely előtt egy erkély található, amin tömeg fényképezkedett, így haladtunk is tovább a 300 méterrel arrébb lévő, csendesebb Egry József-kilátóhelyhez. Badacsony települése, a szőlők, a kék Balaton, a túloldali fonyódi domb mind csodás panorámát biztosít az itt körülnézőknek.
A továbbiakban lesétálunk egy kissé sziklás részen, majd ennek végén egy újabb kilátóhelyhez érkezünk, amit a tömeg miatt kihagytunk. Ezt egy kissé kaptatós rész követi, egy menedékháznál jobbra fordulunk, majd pár perc után meg is érkezünk a Badacsony legmagasabb pontjára (438 m), ahol a Kisfaludy-kilátó áll, mely csupán 50 méteres letérés a kéktúra útjáról. A fa és vas szerkezetű kilátó 2011-ben épült, amelyre csigalépcső vezet fel. Gyönyörű panoráma tárul elénk a Balaton-felvidék egykori vulkánjaira, a Balatonra, illetve a mögöttünk (vagy előttünk) álló kéktúra szakaszokat is remekül beláthatjuk.
A pirosas színű úton továbbhaladva elkezdjük ereszkedésünket, majd jobbra tartva egy meredekebb részhez érünk, ahol az út bal oldalán egyfajta kőkerítés is van, amely rengeteg bazalt sziklát és követ fog fel. Lejjebb érkezve egy táblán olvashatjuk, hogy ez a Kőkapu, a Badacsony legszebb bazaltoszlopsora. "A felszínre tört láva gyorsan hűlt ki. A hirtelen hő- és térfogatcsökkenés hatására a láva függőleges és vízszintes síkok mentén szilárdult meg. Az így kialakult oszlopokat a szél és a víz formálták, ... A bazaltoszlopok alatt elterülő kőtenger a leomlott és mai folyamatosan omló-málló kövekből jött létre."
Leereszkedünk, majd újra szőlőültetvények közé kerülünk a Köbölkúthegyen, majd környékén. Ezeket hátrahagyva érkezünk meg Gulács (393 m) lábához. A kék itt nem megy fel a csúcsra, ahhoz a kék háromszöget kell követni. Mi ezt kihagytuk, elég volt a nem túl hosszú 1,7 km-es szakaszon lévő intenzív kaptató, majd lejtő. A hegy túloldalára érve az aszfaltos úton kell haladnunk pár kilométert, amíg meg nem érkezünk Káptalantótiba. Időközben, az út jobb oldalán, egy magyar szürke szarvasmarha csorda előtt sétáltunk el.
Káptalantótin a Horváth kert büfé előtt pecsételtünk, a mellette lévő kútnál feltöltöttük kulacsainkat, majd haladtunk tovább az aszfaltos úton kifelé a településről. A sokad rendű útról jobbra kanyarodunk egy kicsit forgalmasabbra, ahonnan az első lehetőségnél balra térünk le. Balunkon egy lovarda, jobbunkon temérdek mennyiségű szőlő, előttünk pedig a Csobánc (376 m) magasodik.
Innen 3,1 km választ el minket a csúcstól, amely során 247 méter szintet kell leküzdenünk. Enyhén és folyamatosan haladunk felfelé, ám amikor elérjük az utolsó házat is, onnan indul az intenzív, erőteljesen kaptatós rész. Pár lépés megtétele után, jobb kézre, a napelemes Vár-Kútnál ihatunk friss vizet. Amint felérünk a csúcsra, kiderül, hogy megérte felszenvednünk magunkat: a panoráma, amelyet siklóernyősök tarkítanak, páratlan. Az egykori vulkán tetején teszünk egy félkört, elhaladunk több szép kilátó pont mellett, az siklőernyősök starthelyei mellett, majd elérünk Csobánc várához.
A várromokkal szemben, egy zászlórúdon található a pecsét. Mi a várromon üldögélve napoztunk, s eszegettük meg maradék szendvicseinket, miközben a lélegzetelállító panorámát lestük. Az egyik új kedvenc helyem lett: van itt vár, pazar kilátás, meg kell érte küzdeni, és az egész környéket belátni. Még a Sümegi várat is láthatjuk mindenféle hunyorgás nélkül! Csodálatos. Egyedüli bánatom (a csúszós kaptató s lanka mellett) az, hogy nincs információs tábla a vár történetéről. De a Csobánc Váráért Alapítvány oldalán sok adat olvasható. Az egykori vár a XIII. században épült. 1709-ben kezdődött meg robbantásos rombolása, amikor újra császári kézbe került. 1722-ben már romként említik. Napjainkra sajnálatos módon rossz állapotba került, és megmentése fontos lenne.
Miután leballagtunk a várról és a hegyről, a következőkben egy domboldalban haladunk tovább: ez lesz a napunk negyedik, egyben utolsó kaptatós és ereszkedős része. Később egy újabb legelőhöz érünk, ahol rengeteg tehénke pihen s eszik. Sokáig a farmon haladunk tovább, amit majd balra letérve hagyunk el. A Theodora-Kékkő tanösvényre érkezünk, amely elvezet minket a Szentbékkállai kőtengerhez. A kék út a kövek között visz minket, de az első sziklás részhez le kell róla térnünk. A Káli-medencében ez a legteljesebben megmaradt, természetes sziklacsoport. Az egykori Pannon-tó partjainak emlékét őrzik ezek a kövek, 8-10 millió évvel ezelőttről.
Ezt követően megérkezünk Szentbékkállára, de pár lépés után el is hagyjuk, hogy meglátogassuk a Velétei palotaromot. Az esti szürkületben már kicsit nehezen tudtuk megnézni és lefotózni az egykori középkorból származó épületet. De ez a félhomály adott neki egy kis középkori hangulatot, főleg a nagy és magas fák között.
Innen már csak a település szívébe, a bolt elé kellett mennünk a pecsétért, majd a szállásunkra igyekeztünk, miközben az egész falu egy lagzitól volt hangos. Szentbékkállán nagyon sok szálláslehetőség van, az előbb említett esemény miatt viszont nehézkes volt számunkra a foglalás. Végül a Villa Kálában szálltunk meg, elégedettek voltunk a szállással, az ételekkel, így bátran merem ajánlani.
Kék infó: OKT06
Útvonal: Badacsonytördemic -> Badacsony -> Gulács -> Káptalantóti -> Csobánc -> Szentbékkálla
Táv: 28,16 km (hivatalos: 25,4 km)
Szint: +1265 m ; -1050 m (hivatalos: +1030 m; -975 m )
Mozgási idő: 7:37
Egész idő: 8:38
Másnap folytattuk utunkat, hogy befejezhessük a szakaszt. Miután a kisboltban feltankoltunk, és elhagytuk a település határát, megkezdődött az első emelkedésünk különböző szőlőföldek között. Két kilométer után elérünk az Öreg-hegyi kúthoz, amely vize kellemesen hűvös volt. Az utolsó háznál egy ölelő fa hívogat minket egy kellemes átkarolásra, majd ezután egy rövidebb intenzív mászás következik a kidőlt fák között, alatt, felett. A végén elérkezünk az Eötvös Károly-kilátóhoz (368 m). A 2010-ben állított fa épület a Fekete-hegyen található. Tetejéről fenséges látvány tárul elénk, megnézhetjük tegnap bejárt utunkat is.
A kilátó után Balatonhenyéig mezőkön, ligeteken haladunk sokáig. A terep változékony, de tempósan lehet haladni a repkedő méhecskék és lepkék között, a lápok közelében.
Balatonhenye szinte egy medencében fekszik. Közepes ereszkedés után a faluban pecsételtünk, egy kicsit pihentünk, és kulacsot töltöttünk, majd a települést elhagyva egy közepes kaptató várt ránk. A falu nagyon csöndes volt, több helyen cuki szalma bábuk mosolyogtatják meg az arra járókat.
Körülbelül 6,3 kilométerrel odébb vár ránk a következő pecsét. Addig továbbra is a ligetes tájon haladunk, ám itt a növényzet már kicsit sűrűbb és bokrosabb. Egy bekerített szója ültetvény mellett is elsétálunk. Később egy hosszú, széles, murvás erdei útra térünk rá, amely egyben kerékpáros útvonal is - találkoztunk is pár montissal. Ez az út tempós, nincsenek benne nagy emelkedők vagy lejtők, nincs nagyon látnivaló sem, így gyorsan lehet rajta haladni. A Csicsói Erdészháznál (Balaton-felvidéki Erdészeti Erdei Iskola) pecsételtünk, ettünk pár falatot, majd követtük tovább ezt a remek ösvényt.
Utunk vége felé megszaporodnak a romok. Először a Tálodi kolostorrommal találkozunk, amelyet a XIII. század közepén alapítottak pálos szerzetesek. Az egykori kolostor egyhajós és 25 méter hosszú volt, amelyhez csatlakozott a szerzetesek számára készített kolostor. 1552-ben felrobbantották, hogy nehogy a törökök kezére jusson. Mára főként egy fal áll belőle, illetve mellette található egy kis medencévé alakított forrás, amely a Kinizsi-forrás nevet viseli.
Ezt követően áthaladtunk a Tálodi-réten, amikor is elkezdett esni az eső. 1,2 km-rel később a Szent Ilona-kápolna romjához és egy fakereszthez érkezünk. Az itt elhelyezett táblán az alábbi szöveg olvasható: "Tálod kicsiny templomát a XIII. században építették. Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult, falaira rátelepedett az erdő. 1970-ben találtak rá a romokra. 2007-ben került sor a megóvásukra. Most már vigyázzunk rájuk!"
Két kilométerrel később a Szent Mihály-kolostor romjaihoz és Kinizsi Pál sírjához érkezünk. Nagyon közelről nem néztük meg az emlékhelyet, mert egy tábla darázs veszélyre figyelmeztet. 1483-ban Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapította a kolostort, amelynek szerzetesei a közeli tálodi kolostorból költöztek át. 1543-ban, Fehérvár eleste után, a szerzetesek elhagyták az épületet. Amikor 1552-ben a török elfoglalta Veszprémet, a várőrség felrobbantotta a kolostort, hogy azt a török ne szentségteleníthesse be. A romok köveit sokáig újrahasznosították a falu házaihoz, illetve a Kinizsi-vár falai megerősítésére.
Egy kilométer után megérkezünk Nagyvázsonyba, a Kinizsi-várhoz, amelyet idén újítottak fel. Nem volt időnk megtekinteni belülről, de én gyermekkoromban többször is jártam benne. A pecsét a vár melletti Mátyás Udvar Bisztró lépcsőjénél található. A kis étteremben nagyon finomat lehet enni, ottlétünkkor több kéktúrázó is egy lakomával zárta a túrát.
Hazautunkra a Keszthely felől érkező közvetlen Volánbusz járatot néztük ki, de az sajnos megtelt, így nem szállhattunk fel rá. Az egy órával később érkező buszra már felfértünk, majd Veszprémben átszálltunk a Budapest-Népliget felé haladó járatra.
Kék infó: OKT06
Útvonal: Szentbékkálla -> Eötvös Károly-kilátó -> Balatonhenye -> Csicsói Erdészház -> Tálodi kolostorrom -> Szent Ilona-kápolna romja -> Szent Mihály-kolostorrom -> Kinizsi vár
Táv: 26,36km (hivatalos: 22,8 km)
Szint: +865 m ; -645 m (hivatalos: +510 m; -850 m )
Mozgási idő: 6:00
Egész idő: 7:23
Túránk során szinte végig látjuk a Badacsonyt, a Balaton túloldalán pedig Fonyódot és dombjait.
A Badacsonyon rengeteg látnivaló vár ránk, amely többségét szerencsére a kéktúra érinti is. Ettől függetlenül, a térképet nézegetve, még több kirándulást is el tudok ide képzelni, remélem majd még visszatérünk.
Számunkra ez volt az első nagy hátizsákos, többnapos túra. Emiatt nagyon izgalmas volt, de a szakasz jellegéből adódóan is meseszép vidékeken járhattunk. Ez egy igazi kék ékkő kis hazánkban.
Ezzel ki is végeztük a Balaton-felvidéki kék szakaszokat, amelyek a OKT5, OKT6 szakaszokból állnak össze.
Kék infó: OKT06
Útvonal: Badacsonytördemic -> Badacsony -> Gulács -> Káptalantóti -> Csobánc -> Szentbékkálla -> Eötvös Károly-kilátó -> Balatonhenye -> Csicsói Erdészház -> Tálodi kolostorrom -> Szent Ilona-kápolna romja -> Szent Mihály-kolostorrom -> Kinizsi vár
Táv: 54,52 km (hivatalos: 48,2 km)
Szint: +2130 m ; -1695 m (hivatalos: +1540 m; -1400 m )
Mozgási idő: 13:37
Egész idő: 16:01
