Az idei március tizenötödikei hosszú hétvégét megtoldottuk egy nappal, hogy kényelmesen el tudjunk menni három napot kéktúrázni, s utána még legyen egy pihenő napunk, mielőtt újra munkába állunk. Így 2024 tavaszán felkerekedtünk, hogy megcsináljuk az első többnapos túránkat: az Országos Kéktúra hetedik és nyolcadik szakaszait.

Az első nap reggelén a fővárosi Népligetből távolsági busszal indultunk Nagyvázsonyra, amely nagyjából két és fél óra alatt ért oda. Becsatlakoztunk a kék jelzésbe, amely ezen a szakaszon szinte végig együtt halad a Szent Jakab zarándokút kagyló alakú jelzésével. Eleinte mezőgazdasági termőföldek között vezetett utunk; most még nehéz volt megmondani, hogy mi is nő ki a földből. A távolban egy hegy magasodik, egy toronnyal: ez az első célunk, a Kab-hegy (599 m). De odáig még 8 km egyenes út vezet, a végén egy kis kifli alakú kitérővel. A szántóföldek között repkedtek s énekeltek a pacsirták - mindenki örült a derűs, napos időnek. A negyedik kilométer környékén, amikor betértünk az erdőbe, egy vörös mókus futott fel az egyik fára, majd kísért minket pár lépésig a talajon.

Az adótorony egyre közeledik, a terep egyre meredekebb. Fakitermelés zajait hallottuk több helyről is, majd két helyszínen találkoztunk is a hangok forrásaival. Egyszer elhagytuk az eddig járt nyiladékunkat, s egy kerítés fölé épített létrán bemásztunk egy elkerített részre. Hogy miért van körbekerítve, az számomra rejtély, mert fakitermelés nyomai itt is erősen látszottak, vadállatok nyomai pedig kivehetőek voltak a sárban - de hát nem kell nekem mindent érteni és tudni. Legalább még egyszer átmászhattunk egy átjárón, amely megtöri a monotonitást. Elsétáltunk egy dolgozó John Deere faszállító mellett, majd az utolsó rövid, de erős emelkedő várt ránk.

Fel is értünk a Kab-hegy tetejére (599 m), amely a Déli-Bakony legmagasabb pontja. Tetején több torony is található: TV és rádió adótorony (melyek az 1960-as években épültek), illetve egy kilátó. A nagyjából 10 méter magas Kinizsi Pál-kilátó mellett egy pihenőterasz várja padjaival a megfáradt vándorokat. A magaslatról látszik a Balaton, a Badacsony, de mi még Veszprém magas épületeit is könnyedén észrevettük.

Egy kis pihenőt követően lefelé indultunk az aszfaltos úton, amíg elértünk a Kab-hegyi erdészházhoz, ahol pecsételtünk. Lecsorogtunk a hegyről a műúton, majd éles balra kanyart vettünk, s újra a fák között haladtunk tovább. Egy kilométeren belül találkoztunk egy magányos túrázóval, majd pár zarándokkal is. Meglestük a Tönkölös-víznyelőt, amelyet a kék barlang jelzés jelöl. Tényleg csak lestük, mert a száját nem láttuk az odamosott fa hordaléktól, de az egyértelműen látszott, hogy csak úgy nyeli a vizet.

Nagyjából két kilométerrel később megérkeztünk Úrkútra. A község szélén áll egy kút, erről kapta a nevét: "Úrkuttya, mely nevét vízének állandó egészséges voltáról kapta (Bél Mátyás, 1735)" - olvasható a mellette álló táblán. Sajnos a szivattyú még nem volt beüzemelve, így vizét nem tudtuk megkóstolni. Hamarosan elérünk a Kék Túra Vendéglőhöz, amelynek ablakában vár ránk a mai második pecsét.

Az épület sarkánál haladtunk tovább, s nemsokára egy kerítéshez értünk: itt kezdődik a Csárda-hegyi őskarszt, vagy ismertebb nevén az Úrkúti-őskarszt. A kék sávos jelzés kicsit bemegy a területére, de a kék T jelzésű tanösvényen be lehet járni a 2,2 hektárnyi természetvédelmi területet. 1920 környékétől mangánércet bányásztak itt, majd 1930-ban leállt a külfejtés, s áthelyeződött a településtől nyugatra húzódó, jobb minőségű mangánércet adó részekre. A külszíni fejtést kézzel végezték (korabeli fényképeket az információs táblákon tekinthetünk meg). Ennek köszönhető, hogy az eredeti karszt formációk megmaradtak, amelyekben ma is gyönyörködhetünk. A Bakony területén egykoron tenger hullámzott. Ez a terület többször is kiemelkedett, szárazzá vált, s pusztult is. Ezeknek köszönhetően 20 méter mélységű őskarszt született meg ezen a területen. De a kőtörmelékek alatt még folytatódnak lefelé a töbrök. Egyben nyitott földtörténeti könyv ez a vidék: a vörös, sárga, zöldesszürke karsztkövekben tengeri liliomok, pörgekarúak mészvázai találhatóak. Fából készült lépcsősoron tudunk lemenni megcsodálni ezeket a kőzeteket, majd fémből készült lépcsősoron tudunk felmenni. Ilyen karsztvidéket manapság Délkelet-Ázsiában találunk, hasonló kőtáj nincs Európában. Éppen ezért 1951 óta védett.

A települést elhagyva esétáltunk egy tehenészet mellett, ahol kicsit megálltunk bocikat nézni. Innen kicsit monotonná válik a terep, enyhén, de folyamatosan ereszkedtünk. Találkoztunk újabb fakitermelőkkel, akik már készültek hazamenni a munkából. Sok pocsolyát békapeték gazdagítanak. A Güszi-pihenőnél balra fordultunk, s egy széles erdészeti úton kisvártatva megérkeztünk Bányatelepre, a Sobri Jóska Élménypark elé. Átmentünk az alagúton, majd elsétáltunk Városlőd-Kislőd vasútállomásra, hogy begyűjtsük aznapi utolsó pecséteinket.

Városlőd nagy történelmi múlttal rendelkezik: a közeli kőfejtőben található tűzkövekből már az újkőkor embere is készített kőszerszámokat, amelyek messzi vidékekre eljutottak. A 14. században karthauzi kolostor állt a mai településen, amelynek falait az egykori Hölgykő várának köveiből húzták fel (erről a következő napi bejegyzésben bővebben mesélek). A 18. században üvegkészítők serénykedtek, azonban a 19. században a kerámiagyártás volt fontos a térség életében.

Szállásunk erre az estére az Iglauer Park volt. Csodálatos helyszín, kényelmes és tiszta ágyakkal, s kedves személyzettel. Ami pedig sokaknak fontos lehet: nagyon finom, frissen készített kávéval kedveskednek.

De a hely története is nagyon érdekes, hiszen egykoron ipari üzem állt itt. Régen Iglauer Istvánnak volt ezen a területen kerámia üzeme. 1925-ben Svájcban előre gyártatott villát építtetett a domboldalba, s köréje fenyőfélékből parkot telepíttetett. A gyár államosítását követően az épületeket lebontották, de a villát megkímélték. Úttörőtábort alakítottak ki, több mint 30 négyágyas kis faházzal. 1990-es évek végén a város megvásárolta a parkot. Modernizálta, átépítette, felújította, s 2000 óta Iglauer Park néven turista hotelként, zarándokszállásként, táborok helyszíneként üzemel.

Kék infó: OKT07
Útvonal: Nagyvázsony > Kab-hegy > Kinizsi Pál-kilátó > Tönkölös-víznyelő > Úrkút > Úrkúti-őskarszt > Güszi-pihenő > Bányatelep > Városlőd
Táv: 25,43 km
Szint: +695 m ; -635 m
Mozgási idő: 6:32
Egész idő: 7:21

További fényképek, videók, sztorik, s érdekességek:
Facebook
Instagram