BuBa bringaút: Budapest -> Velence + ráadás: Velencei-tó kör
Idén nyáron nagyon rámentünk arra, hogy a saját komfortzónánkból kilépjünk, így esett meg július 20.-án, a 36 fokos melegben, hogy elmentünk letesztelni a Budapest-Balaton (BuBa) bringautat. Az út minősége nagyon szuper, a munkálatok még elvétve folytak, a táblák és az útvonal egyértelmű, de előre szólok, ez nem családi kirándulásra szánt terep! 79 kilométer, 635 méter szintemelkedés és 10 település vár ránk.
De kezdjük az elején. Szinte minden magyar tudja, hogy a Balaton körül van egy remek kerékpárutunk. Régi terv volt, hogy ezt összekössék a fővárossal. 2019-ben már kész kellett volna lennie, ehelyett ekkor kezdték el építeni. Nagy port kavart az is, hogy az útvonal nem a logikus helyeken visz, hanem kerülővel és dimbes-dombos vidékeken át vezet, nagyjából 108 km-en át. Most, 2022 nyarán, hivatalosan is átadták Budapesttől a Velencei-tóig tartó szakaszt. Ezt néztük meg.
Ha érdekel részletesebben az építés körüli téma ezt, ezt és ezt a cikket ajánlom.
A kirándulásnak úgy vágtunk neki, hogy több "checkpointot" találtunk ki, amelyeket elérve kitaláljuk, hogy visszafordulunk, vagy tovább haladunk. Számításba kellett vennünk, hogy a talpamon lévő vízhólyagok és sebek az előző nagy kirándulásból még nem gyógyultak meg teljesen, ezért nem tudtam előre, hogy ezek zavarnak-e majd - szerencsére nem -, sőt a biciklizés kevésbé terhelt meg, mint mondjuk az egyszerű gyaloglás. Továbbá a hőségriadóra is figyelnünk kellett, éppen ezért reggel korán indultunk.
Az első ilyen pontunk a Kamaraerdő volt, ahonnan a BuBa is indul. A második Biatorbágy, a harmadik Etyek, a negyedik pedig Velence.
Angyalföldről indulva gurultunk el Kamaraerdőig. Instagramon többen is kérdezték, hogy milyen útvonalon jutottunk el ide, ezért megosztom itt is. Mi úgy szoktunk menni, hogy a Szent Gellért tértől a Bartók Béla úton gurulunk tovább, majd a Somogyi útra térünk át, ahol az Etele Plázát megkerülve a Borszéki utcán át kijutunk az Egér útra. Erről egy balra letéréssel a Péterhegyi úton haladunk tovább, ahol egy nagyobb emelkedő, majd lejtő után a Kapolcs utcán át érjük el a Kána-tavat. Innentől a tó, illetve a villamos sínek mellett haladunk tovább, a Repülőtér megállónál pedig felkanyarodunk az erdő szélére. Ez az útvonal szinte végig kerékpárúton, vagy kerékpáros nyomvonalon vezet. Budapest és Budaörs között kezdődik a BuBa vonala - legalábbis mi itt láttuk meg az első táblát.
Budaörsön eleinte a lakóövezetben vezet az utunk, jobbunkon egy szép park mellett is elhaladunk. Hamar megérkezünk Törökbálintra, ahol alacsony forgalmú utcákon biciklizünk. Átgurulunk az M7-es autópálya felett egy kifejezetten gyalogosoknak és kerékpárosoknak szánt felüljárón. Tovább haladva elhagyjuk a lakóövezetet, majd egy vasútvonal mentén közelítjük meg Biatorbágyot.
Először a viadukttal találkozunk, amelyről szépen beláthatjuk a település egy részét, és az egykori, Matuska Szilveszter által felrobbantott vasúti hidat is. A vaslemezeken átgurulunk, majd követjük tovább a táblákat és felfestéseket, amelyek itt is kisebb forgalmú utcákon át vezetnek. Eredetileg a főúton akarták volna vinni, de a helyiek ezt leszavazták. Talán nem is baj, így legalább nem kell pöfögő, gyors autók között tekerni, és kis kerülővel így is útba ejthetünk egy boltot vagy kutat, ha kell.
Ahogy a Biai-tó mellé érünk, találkozunk az első nagyobb emelkedővel. Ekkor még hallottuk a déli harangszó végét, a meleg kezdett hatásos lenni. A mellettünk lévő napraforgók is szomjaztak, nem csak mi. Ekkor még azt gondoltam, hogy ilyen emelkedő miatt nyávogtak? Oké, hát nem kellemes, de egyáltalán nem vészes, megmászok én ebből többet is. Haha, én kis naiv. Ennél sokkal rosszabbak is lesznek majd!
Etyekre érve az út szélén több bolt, trafik és étterem is található, így itt be lehet iktatni egy esetleges pihenőt. Ottjártunkkor a Magyar-kút túloldalán még készítették a bicikliutat, ezért a focipálya felé kellett kerülnünk. Ez után vár a táv legnagyobb emelkedője: nagyjából 2,5 kilométeren 75 méter szintet kell megmásznunk. Leírva, egy edzésben lévő kerékpárosnak nem tűnhet soknak, de azért ezt még ők is megérzik. Nem hiába, az Etyeki-borvidéken vagyunk, utunk rengeteg szőlőültetvény között visz. Kár, hogy nincs ősz, hogy lehessen kicsit csipegetni belőle. Egy szakaszon az út két oldalát fasor kíséri, ettől ez a rész még hangulatosabb. Azért vigyázzunk, ottlétünkkor elénk kiszaladt egy pocok talán, amelyet egy sas követett.
Nem sokkal később egy pihenő vár ránk, egy öreg kereszt mellett. Található itt egy gyorsszervíz, fedett pad és asztal, továbbá egy információs tábla a BuBa-ról, amely a hangsúlyt a mostani Etyek-Gyúró szakaszra helyezi.
A pihenő után egy hosszabb lejtmenet a jutalmunk. A kanyarokban az út szélén lévő murvát az autók eléggé felhordták, ezért óvatosan közlekedjünk. Az út menti szegélyek hiányoznak, ezeket valószínűleg kispórolták, ennek majd később isszuk meg a levét, sajnos.
Gyúróban több gólyát is láttunk. A Coop rózsaszín épülete előtt van egy kék kút, ahol feltölthetjük palackjainkat. A települést elhagyva elgurulunk egy halastó mellett, majd egy olyan szakaszra érkezünk, ahol jobb oldalunkon kerítés fut és mögötte patak folyik, bal oldalunkon pedig egy lovarda van.
Tordason hamar átsuhanunk, majd egy újabb izzasztó emelkedő vár ránk: 1,6 km alatt 46 métert mászunk meg, hogy aztán szinte ugyanennyit legurulva megérkezzünk Kajászóra. Itt is gyorsan áthaladunk, hogy aztán egy újabb, nagy izomerőt kívánó dombot meg tudjunk mászni a napraforgók között.
Egy farm mellett elhaladva, ahonnét tapssal bátorítottak és üdvözöltek minket (vagy legalábbis reméljük, hogy ennek szólt a buzdítás) megérkezünk Pázmándra. Itt is kiépítettek egy szép és nagy pihenőt, amely úgy kellett, mint egy nagy korty hideg víz. Sajnos ez utóbbi itt nincs, és a környéken sincs kút, pedig nagy szükség lenne rá. Cserébe gyönyörű faragott fa szobrok várnak itt ránk: fapad fapárnákkal, Toldi nehéz rúdjával, pad elbújt baglyokkal, fotósarok, kardját lendítő huszár és egy esőbeálló amely 4 oldalán egy-egy személyt faragtak.
Pázmánd után természetesen újabb emelkedők várnak, de a Velencei-tó feletti kilátót már láthatjuk, így a motivációnk megnőhet. Nadapon vár ránk az utolsó emelkedő, de annak felénél egy éles bal kanyart kell tennünk. Innentől máris boldogabbak lettek a lábamban sikoltozó izmok, végre pihenhetnek egy kicsit. A Nadapi úton csorgunk le, amely végén egy nemrégiben megnyílt Spar üzlet található. Mi itt tértünk le a BuBa útjáról, tovább haladtunk egyenesen, át a felüljárón, majd a Templom közön át a Fő utcára térve érkeztünk meg a Velencei-tó partjára.
Az egyik büfében jóízűen ettünk, majd a vasútállomáson felszálltunk a Déli pályaudvar felé haladó vonatra.
Összességében: nagyon jó, minőségi, jól táblázott utak várnak ránk. Ez egy igazán remek kaland, de fel kell rá készülni, hogy megterhelő lesz, főleg ha nyári melegben megyünk, mint mi. Gyakorlott biciklisek, sportemberek, esetleg e-biciklivel rendelkezők előnyben.
Felszerelésként jó állapotban lévő, váltós bicikli, jó fékekkel. Kulacs(ok) és víz.
Útvonal: Budapest -> Kamaraerdő -> Törökbálint -> Biatorbágy -> Etyek -> Gyúró -> Tordas -> Kajászó -> Pázmánd -> Nadap -> Velence
Táv: 79 km
Szint: +635 m; -510 m
Mozgási idő: 5:05
Egész idő: 7:39
Két héttel később többedmagunkkal a Velencei-tóhoz utaztunk le, hogy körbetekerjük. Gondoltam erről itt ejtenék szót, mert akinek ez előbbi esetleg még kicsit kevés lenne, de a Balatonig elmenni már sok, összekötheti a kettőt és csinálhat egy Budapest - Velencei-tó kerülés kört.
Most kivételesen nem a nyári nagy melegben mentünk el a túránkra, hanem 20 fokban és nagy szélben - lehet, hogy szeretjük a szélsőségeket.
Autóval Velencéig mentünk, de korábban ezt vonattal is megcsináltuk már, nagyon kényelmes úgy is az utazás. A velencei vonatállomás parkolójából indultunk, s keleti irányba kerültük meg a tavat. Így az elején kaptunk nagy szembeszelet. A déli parton Velencén és Gárdonyon át vezet minket az utunk. Nincsenek szintek, így könnyű a terep, strandon, strand mellett, házak között, főútvonal szélén visznek a jelzések. Agárd után, a kerékpárút mellett van egy kilátó, itt érdemes megállni, s körülnézni.
Anádas mellett tovább haladva, majd jobbra tartunk, ahol egy kisebb emelkedő leküzdése után megérkezünk Pákozdra, miután átkeltünk az autópálya felett. Ottlétünkkor hatalmas szembeszél lassított le minket. Pákozdon szinte végig a főútvonal mentén gurulhatunk a szépen kiépített kerékpárúton (ez pár évvel ezelőtt még nem volt meg, amikor először körbetekertük a tavat).
Pákozd után újra keresztezzük az M7-es autópályát, de ezúttal alatta megyünk át, majd jobbra tartva elmehetünk meglátogatni a Katonai Emlékparkot. Első sorban a pákozdi csatának (1848.09.29.) állít emléket, de többek között tankot, gránátokat is megtekinthetünk. A belépés ingyenes, sok pad és víz is van, de a belsőbb kiállításokért és a mosdóért jelképes 200 Ft-ot kell fizetnünk.
Ezt követően az arborétum bejárata felé haladtunk tovább, de a főbejárat előtt elkanyarodik a kerékpárutunk. A tóparttól kicsit messze haladva, elérkezünk Velence településére, ahol a partot követve megpihentünk lakmározni, majd visszatértünk a vasútállomásra.
Összességében: több helyen is új aszfalaton gurulhatunk, jól táblázott utakon, bár a Katonai Emlékmű után több irány felé is mehetünk, s ezek nincsenek jól kitáblázva. Az út könnyű, nincsenek nagy szintkülönbségek, egyedül csak a Katonai Emlékmű környékén.
Útvonal: Velence -> Gárdony -> Pázkozd -> Katonai Emlékpark -> Velence
Táv: 31 km
Szint: +75 m; -105 m
Mozgási idő: 1:50
Egész idő: 3:48