Szeptember közepén újra a Cserhátba mentünk, hogy befejezzük a tavaly megkezdett 18-as szakaszt. Mivel az előző hosszabb túráink síkságon vezettek, kicsit aggódtam, hogy milyen lesz újra domb- és hegyvidéken haladni, de semmi probléma nem volt, a lábaim üdvözölték az emelkedőket.

Szombat kora reggel érkeztünk meg Ősagárdra, ahol a templomtól indítottuk aznapi túránkat. Csodálatos időt fogtunk ki, de egy vékony pulcsi az első pár órára még jól jött a harmatos időben. Hamar kiértünk a faluból, egy szántóföld mellett sétáltunk először, majd ezt erdős rész váltotta, ahol a széles földúton könnyű volt a haladás. Az aljnövényzetből lila színű őszi kikericsek világítottak ki. Egészen Felsőpetényig, a következő településig, több kereszteződésen vágunk át. Ezekben mind van sárga tábla, továbbá a felfestések is hangsúlyosak és láthatóak, így segítik a tájékozódást.

A Galamb-hegy oldalánál nagyobb mezőn találjuk magunkat, ahonnan festői a körülöttünk magasló dombvidék. Ahogy haladunk, a messzeségben látjuk Alsópetény házait, majd egy kanyart követően már látjuk Felsőpetényt is, ahová először térünk be. Az Almásy-kastély bejáratánál pecsételtünk, s eltettük a pulcsinkat, mert már felmelegedett az idő. A kastély magánterület, nem szabad bemenni.

Innen olyan 4,5 km-re vár a következő pecsét. A rövid táv alatt hallottunk szarvasbőgést, bár pár percig vitatkoztunk, hogy láncfűrész hangja volt-e. Elsétáltunk távolban legelő szürke szarvasmarhák mellett, voltunk akácosban, majd fenyőfák mellett vezetett tovább az utunk, és elmentünk egy nagy racka juh nyáj mellett is, akik sajnos a távolban legelésztek.

Alsópeténybe érve elsétáltunk a Prónay-kastély előtt, majd a Petőfi úti buszmegállóhoz érve pecsételtünk, s megpihentünk. A vendégházakkal színesített utcán haladva az egyik ház előtt könyv kalitkára és olvasópadra lettem figyelmes - minden ilyen kezdeményezés megdobogtatja a szívem.

A településről kifelé kezdődnek a kaptatós részek. Kényelmes tempóban, egyenletesen haladva, megnő a pulzusszámunk, de nem kell megijedni, egyáltalán nem vészes emelkedőkről van szó. Sőt, igazán hálásak, mert szép kilátóponttal jutalmaznak minket: a fák között le tudunk nézni a falura a magasból. 

Rengeteg tölgyfa között vezet tovább az utunk, majd elérünk a Kékesi vadászházhoz. Körülötte népes társaság gyűlt össze, emiatt nem akartunk közelebb menni megnézni. De az épület környékén van pár pad és kialakított tűzrakóhely is helyett kapott, mindez remek pihenési vagy alvási lehetőséget tartogathat. Itt válik el egymástól a kék és a sárga jelzés.

Innen 1,2 kilométerrel később található a Prónay-kilátó. A meglátogatásához le kell térni a kék sávról a kék háromszög jelzésre, de ez csupán 2x370 méteres kitérőt jelent, amit igazán érdemes megtenni. A Kecske-kő (421 m) csúcsán álló 23 méter magas kilátóból gyönyörű, 360 fokos panoráma tárul elénk. Szerencsére tiszta időnk volt, így láthattuk a Naszály hátulját, szabad szemmel ki tudtuk venni a Pilistetőn álló Boldog Özséb-kilátót, a Börzsönyt, Romhány városát, de Budapesten még az új MOL-székházat, a Mátrát és még a mögötte fekvő Bükköt is. A kilátóban is vannak padok, de lent, körülötte is több található.

Kicsit kevesebb mint 4 km-re vár minket Romhány. Az odavezető úton lefelé tartunk a hegyekből, nagyon hangulatos kis részeken, néha árokban vagy azok mellett. Egy hegyoldalban haladva az ösvény oldalán Balázs Ádám posztumusz hadnagy emlékhelye mellett sétálunk el. Kicsivel később megérkezünk egy nagyobb pihenőhöz, ahol sok pad, tűzgyújtásra alkalmas helyek, és esőbeálló is található. Egy nagy tábla pedig rengeteg információt tartalmaz többek között Romhányról, a romhányi csatáról és Rákócziról, a Prónay-kilátóról és más egyéb épületről a közelben.

Hamarosan megérkeztünk Romhányba, ahol a szüreti időszak miatt pár felettébb vicces és kreatív installációt tekinthettünk meg.
Elsétáltunk a régi és az új kerámiagyár mellett. 1922-ben eredetileg edény, majd kályha gyártással (hazai kályha fogyasztás 80%-át elégítették ki), falburkoló lemezekkel és épületkerámia előállításával is foglalkoztak. Ma a Zalakerámia gyáregysége.

A Fáradt Vándor Panzió és Étterem külső falán található pecsétből vettünk lenyomatot az igazolófüzetünkbe, majd haladtunk tovább Kétbodony felé, a főút szélén. Pár perccel később elérkeztünk II. Rákóczi Ferenc szobrához, amely a herceg utolsó jelentősebb csatájának állít emléket. Ez a kétbodonyi-romhányi csata volt 1710. január 22.-én. Történetéről olvashatunk az információs tábláról.

Kétbodony után jön az utolsó izzasztó emelkedőnk, amely során felmegyünk az Öreg-hegy gerincén keresztül a tetejére (280 m). A földön rengeteg makk hever, igazi mennyország a kedvelőinek. Egy részen viszonylag friss elektromos áram elvezetéssel találkoztunk, ami a semmiből a semmibe vitt - nem tudtuk értelmezni. Az erdőket magunk mögött hagyva gyopár szántóföldek között haladtunk, átkeltünk a vasúton, haladtunk magas dzsindzsás részeken, majd kukorica tábla mellé kerültünk. Innen már jobban láttuk az előttünk magasodó hegyet az egykori kőbányával és Szanda Vár romjaival - ezeket a következő szakaszon fogjuk meglátogatni. Kettőnk között fekszik Becske, amelynek templomtornya után már a többi ház tetejét is elkezdtük látni. Balra eltekintve pedig a zöld fák lombjai között fehéren tündökölt a Megvilágosodás-sztúpa.

A településen pecsételtünk, s mivel már későre járt, kezdett sötétedni, már nem mentünk fel a sztúpához, így azt meghagytuk a következő kalandunknak.

Becske szélén, a kukoricás környékén sajnos lemerült az órám. De már sejtettem, hogy nem fogja bírni, ezért a telefonomról is ment a tracker. Előbbiből hozom a mért térképet, de ehhez még körülbelül 1,7 km-t hozzá kell tenni, amíg a pecséthez értünk.

Kék infó: OKT18
Útvonal: Ősagárd > Felsőpetény > Alsópetény > Prónay-kilátó > Romhány > Kétbodony > Becske
Táv: 32,7 km
Szint: +885 m ; -910 m
Mozgási idő: 7:35
Egész idő: 8:58

További fényképek, sztorik, érdekességek:
Facebook
Instagram